pihengetés

2012. január 22.

Úgy döntöttem ma, hogy nem megyek sehová. Itt töltöm a napot, így pénzt is spórolok, meg János is átjön hozzám.

Reggeli kávézáshoz lustán sétáltam az étterembe. Többen már fogyasztották a reggelijüket, kedvesen mosolyogva köszöntek.

Pen érdeklődve kérdezte, hogy ma is kávézom, – helyeseltem. Pedig ezt a reggeli kávézásos szokásomat hónapok óta felváltotta a teázás, de valahogy ebbe a környezetben a kávé esik jól.

Éjjelemet csak egy hajnali hatalmas csattanás risztotta fel. Villám csapódott a közelbe, ismerem a zaját. Imádom a viharokat! Semmi félelem nincs bennem ilyenkor, inkább nyugalmat hoz.

Olvasgattam, fürdőztem a tengerbe. Na persze, nekem ez már nem nagyon „jön be”, el is indultam a nyugati irányba felfedező útra. Fák voltak a vízben, és egy sűrű erdő nem engedett tovább. Később kiderült, hiába mentem volna, mivel ez a Király egyik nyári szálláshelye (félsziget) s körbe van zárva. Sajnos a Királyuk 2 éve már nagyon beteg, s ideje nagy részét kórházban tölti. Bár születésnapjakor (december 5.) megjelenik a thaiok előtt, hogy beszédet mondjon. Nagyon szeretik Őt, s nem beszélnek arról, hogy mi lesz ha nem lesz… De szerintem mindenki tudja, hogy akkor valami új és más kezdődik náluk, s lehet, hogy félnek ettől a változástól…

Ebédemet fogyasztottam épp, mikor János megérkezett és csatlakozott. Thai levest kértem – bár kihangsúlyoztam, hogy vega legyen pár rákocska úszkált benne -, thai rizses csirkével. Ő pedig zöldséges rizst evett. Majd jegeskávéval hűsítettünk.

Este 6-ig beszélgettünk. Megtudva miként került ki, hogy él itt. Teljesen jó cserét csinált az életével – látszott rajta, hogy valóban jól érzi magát. Az élet nagy dolgairól, is ugyanúgy vélekedtünk.

Igen, ha valaki eljut Ázsiába hosszabb ideig, elkezd átalakulni. Megtapasztalva, hogy felesleges bármin idegeskedni, mert minden megoldódik!!! Nem kell az idő miatt aggódni, hogy elkésik, lemarad. Eltűnik a stressz az aggodalom.

Anno még engem is ez a változás magával ragadott, s ezért vágytam vissza, hogy itt élhessek. De lassan megértettem, hogy nekem nem maga az ország tetszett meg, hanem a életfelfogásuk. Persze meg a gyönyörű táj és ennyi…

Soha nem tudnám megszokni a higéniájukat. A mostani helyemen egyetlen dolog nem tetszik, sőt undort és néha félelmet ébreszt – melyet már tanulok legyőzni! – a fürdőm.

De választhatok: vagy legyőzöm, vagy bemegyek a városba, vagy továbbállok…

 Egyre többen jöttek, sőt mennyasszony is érkezett, gyönyörűen felöltözve. Jánostól megtudva, hogy holnap kezdődik a kínai új év. Rengetegen jönnek ilyenkor át Szingapúrból, Malájziából, mert keddig ünnep van. Erre felé a hét napból hatot dolgoznak, és amit tudok, hogy Malájziába 13(!) nap szabadság van egy évben.

Thaioknál az átlag fizetés 6 000 bath körül van. S minél sötétebb az ember színe, annál alacsonyabb kaszthoz tartozik. Aki a testéből él annak általában két pasija van. Egy helyi és egy farang (külföldi). Sok turista férfi az  út elején kibérel egy nőt, aki egész útján kísérgeti (kb. 2000/nap). Jó pár lányon látszik, hogy mennyire nincs kedvére az egész, de ebből él. Náluk ezt teljesen elfogadott, nem veti meg őket senki. Ez a munkája.

Itt ha vállalkoznak, nincsenek adók, amíg a haszna 1,5 M bath alatt van. Szóval nagyon kis réteg adózik , mert itt nincsen számla adás, nem kell könyvelőhöz futni stb… Csak rezsijük a kiadás.

Termékeken, szolgáltatásokon 7% adó van, a mi 27% szemben.

János távozása után átsétáltam a szomszéd (Long)beach-re vacsorázni, látva közbe a három lábú kutyust, aki boldogan játszadozott a tengerbe. Holnap készítek róla videot, mert ezt nektek is látnok kell! J

Vacsora közben megszületett a holnapi progim, kajakozni fogok! Csak időben kell tennem, mert délutánra apálytól visszahúzódik a tenger és estig nem tér vissza. S nem szeretném km-er hozzan a kajakot magam után húzni 😉

Pen közölte, hogy csak holnapután tudok sznorkelezni menni, mert tele van holnap. Nem probléma, egy pillanat alatt mindent eltudok fogadni és másképp alakítani, úgy ahogy a helyzet megkívánja.