Tigrisek szeretete

Egy nyári nap mikor unalmamban szörfölgettem a neten, megakadt egy fotón a tekintettem.

Egy édes kis tigriskölyök volt közel, nagyon közel.

Tudni kell Rólam, hogy tigrisimádó voltam akkoriban. Azt hangoztattam mindig, hogy egy valamiért szeretnék gazdag lenni… tigriskölyköket gondozhassak.

Felvettem a kapcsolatot a fotó készítőjével, aki tájékoztatott arról, hogy ez a fotó Tigris Templomba készült, ahol buddhista szerzetesek gondozzák, ápolják a tigriseket és önkénteseket is fogadnak. Ujjongva kérdeztem, hát hol is van ez a templom? – Már gondolatban kezeim között etettem egy kölyköt.

– Thaiföldön. – jött a válasz.

Arcomról lehervadt a mosoly. Nagyon messze van, és egyáltalán nem vonz a Kelet varázsa…  2 nap töprengését legyőzte a szeretet. Döntöttem, ha a Világ másik oldalán is van az álmom elérése, akkor én megyek.

Ekkor még nem tudtam, hogy ez az út olyan változás indít el az életembe, amiért örökké hálás leszek.

Budapest – Kairó – Mumbai – Kuala Lumpuron keresztül araszolva dél Thaiföldről északra Kanchanaburiba –igazán kalandosan – elhagyva az utolsó szigetet, mikor trópusi esőben álltam a tengerben, arcomon mégis a boldogság könnyei folytak, ekkor értettem meg, hogy nem is a tigrisek voltak fontosak e utazás során, hanem azaz út, melyen elértem mindezt.

Meghozni egy döntést félelem nélkül, átélni ezeregy csodát, minden kis mozaik a végén a helyére került – mi miért is történt, történik. Úgy érzem ekkor érkeztem meg az Igazi Életbe.