1.0Kalandra fel!https://fenyeklanya.cafeblog.huFényeklányahttps://fenyeklanya.cafeblog.hu/author/fenyeklanya/<div dir="ltr" style="text-align: left"><br /><div style="text-align: justify">2012. február 8.</div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify">Ébredésem után álmomra gondoltam vissza, hogy mennyire jó, hogy nem az van, hogy nem találok valamimet. (telefon, kulcs) </div><div style="text-align: justify">Különös figyelmet fordítottam az egész utazásom során, hogy ne hagyjak el semmit, sajnos nem sikerült. Pillanat alatt úgy szét tudok pakolni mindent, hogy hihetetlen <span style="font-family: Wingdings">J</span>. Viszont most az utazásom során mindent tudtam, hogy hol van, nem kellett feleslegesen keresgetni, kutatgatni. Hátizsákomba is csukott szemmel tudtam, hogy mi hol van. </div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify">Nincs erőm, nincs mosolyom… mi a franc van??? </div><div style="text-align: justify">Nem szél miatt fájt a fejem egész délután. Előjel volt. Fájt az arcom átsugározva az orromhoz. Ugyanúgy, mint indulásom előtt! Vonaton végig húzatba volt az arcom, megfáztam. </div><div style="text-align: justify">Na, szép úgy megyek haza, mint ahogy kijöttem??? </div><div style="text-align: justify">Nem voltam éhes, kedvem sem volt semmihez…</div><div style="text-align: justify">Kevertem egy C-vitaminos koktél, s bevettem egy algopyrint – mielőbb túl szeretnék ezen lenni.</div><div style="text-align: justify">Majd elvonultam meditálni, s utána kértem a „Jó Fejeimet”, hogy adjanak mára sok mosolyt, s vigyék el a betegségem. </div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify">Azért leindultam, hogy valami meleget igyak, végül megreggeliztem. Közben úgy gondoltam, hogy Mumbai-ba nem fogok a reptéren eltölteni irdatlan sok időt. Inkább kiveszek valamit olcsó hotelt közel a reptérhez, és ott pihenek, s ha kedvem van megnézek még ezt-azt.</div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify">Visszatérve a bázisomra, azon töprengtem, hogy ilyen állapotba mit is csináljak?  Leindultam a tegnapi beach-re, gondoltam a nap majd jót tesz. De helyette végig sétáltam a napágyak mellett és már a sziklák tövében voltam. S hirtelen úgy döntöttem, hogy elindulok felfelé a hegynek. Mert úgy értelmeztem, hogy valahol arrafelé a dzsungelen keresztül van az édesvízű laguna. </div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify">Egyre meredekebb volt a felfelé vezető út. Átfutott a gondolatomon, hogy nem ilyen tré állapotba kellene útnak indulnom, de úgy döntöttem, hogy figyelem magam, s ha nem bírom, vagy rosszul érzem magam visszafordulok. </div><div style="text-align: justify">Útközben többször átvillant, hogy ne a célra figyeljek, hanem az utam élvezzem…</div><div style="text-align: justify">Olyan ösvényeken mentem, hatalmas lépcsőszerű falakon lépdeltem, hogy a Tigris Barlang jutott eszembe. S már csupa mosoly voltam.</div><div style="text-align: justify">Sehol dzsungel, hanem ágas-bogas erdőn másztam felfelé. Nagyon szép volt minden, mikor fél úton megálltam s lenéztem. Érdemes volt nekiindulnom! </div><div style="clear: both;text-align: center"><a href="https://fenyeklanya.cafeblog.hu/files/2012/02/IMG_1138.jpg" style="margin-left: 1em;margin-right: 1em"><img border="0" height="238" src="https://fenyeklanya.cafeblog.hu/files/2012/02/IMG_1138-300x225.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify">Volt mikor többfelé ágazott az út, de most azt választottam, amelyik kitaposott volt. Ekkora már tiszta vörös por takart be, papucsom fehérje teljesen sötétbe borult. Nem csak a kitaposott ösvény jelzett a helyes útra, hanem az eldobott üres flakonok. Még itt is csupa szemét volt minden. Bár senkivel nem találkoztam az utam során, de látszott, hogy ezt már többen megjárták.</div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify">Felérve kőtisztás fogadott kórokkal, bozótokkal.  Ennyi lenne? Elindultam az egyik irányba, majd visszafordutva a másik irányt választottam.  </div><div style="text-align: justify">Néha fennakadtam egy-egy bokron, bújtam át sűrűre nőtt fák között, s egyszercsak kiértem a hegy szélére…Varázslatos látvány fogadott! Szinte velem egyszinten sárkányrepülő szállt a levegőben, az óceán hullámai eltörpültek, a kis beachem még apróbbnak tűnt. Teljes lényemmel átéltem az örömöt amit adott a természet.</div><div>Eddigre pedig eltűntek a betegségem jelei. Újra gyógyultan mosolyogtam a Világra.</div><div><br /></div><div><span style="text-align: justify">A nap magasan</span><span style="text-align: justify">  </span><span style="text-align: justify">járt és forrón égetett. Mivel nem volt fejfedőm, jobbnak láttam</span><span style="text-align: justify">  </span><span style="text-align: justify">visszaindulni. De előtte a kiégett, kopár földre kövekből szívecskét raktam egy kőhalom mellé. Amint az utolsó darabokat rakosgatom, madár árnyékát vettem észre. Felnézve oly közel volt hozzám a héja, hogy hihetetlen, majd megjelent egy másik is. Fantasztikus volt ahogyan fölöttem köröztek pár másodpercig –mintha csak megmutatnák magukat-, s távolabbi társaikhoz repültek.</span></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify"> A lemenetelemet megkönnyítették a fák gyökerei, gallyai – melyet megköszöntem  nekik.</div><div>Már majdnem leértem  - a legnehezebb szakasz követekezett volna -, mikor beleboltottam egy kedves helyi férfiba, aki mutatott egy könnyebb utat. </div><div>Majd megkérdeztem, hogy a lagunát merre találom, elkísért a kezdetéig, s mondta, hogy a dzsungelen keresztül menjek kb. 1 km­-ert. </div><div>Nekivágtam.  Csodálatos volt végig ez az utam is! Útközben emberekkel találkoztam , s az elején mindenki Namaste-val köszöntött. </div><div style="text-align: justify">Csörgedező patakocskák futottak össze kisebb tavakatt varázsolva, melyben  kis halacskák úszkáltak. Néhol nők lépkedtek a víz ösvényén.</div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="clear: both;text-align: center"><a href="https://fenyeklanya.cafeblog.hu/files/2012/02/IMG_1162.jpg" style="margin-left: 1em;margin-right: 1em"><img border="0" height="238" src="https://fenyeklanya.cafeblog.hu/files/2012/02/IMG_1162-300x225.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify">Megálltam és én is beleereszkedtem az édesvízbe, s lemostam magamról a vörös porrétegét. </div><div style="text-align: justify">Megfrissülve, boldogan folytattam az utamat. Meg-megállva rácsodálkozva az Isteni Természetre. Olyan fákat láttam, melyet Sri Lankán a botanikus kertben varázsoltak el. Fákról lekúszó kisze-kusza hosszúra nyúlt indák, a hatalmas legyalult törzsű fák. Avatar – futott át.</div><div style="text-align: justify">Ennek a csodálatos környezetnek lakói is voltak. Ki egyedül, ki többed magával. Színes kelmékkel falakat húzva maguk köré, kialakítva alvó – étkezőrészt, s maga a természet volt a fürdő. De mit keres a természetben Haed& Sholders? <span style="font-family: Wingdings">J</span></div><div style="text-align: justify">Volt, hogy bocsánatot kérve mentem át lakóhelyükön, de ők kedvesen megmutatták a helyes irányt. Majd felértem egy helyre.</div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify">Sajnos orosz társasággal együtt <span style="font-family: Wingdings">L</span>(rengetegen vannak itt! Többen, mint ha összeadnánk a többi európait együtt. Sajnos viselkedni még mindig nem tanultak meg! Olyanok, mint régen a németek voltak. Zajosak, koszosak, nemtörődömek) </div><div style="text-align: justify">A nagy fa tövében egy idős sámán ült újságot olvasva, két segédjével. Az egyik részénél két srác sakkozott, miközben füveztek, a másik részénél pedig készült a cigi. </div><div style="text-align: justify">Lehúzva pacskerem bekuporodtam az egyik szabadon maradt helyre. Behunytam a szemem, de most nem azért, mert hagyjanak békén, hanem a hely energiája miatt. Próbáltam beleolvadni, de még az oroszok karattyolása nem is zavart annyira, mint a középen füstölő vizes farönk és joint tömény füstje ahogy összekeveredett orrfacsaró bűze lett. Továbbálltam. </div><div style="line-height: 115%;margin-bottom: 10.0pt;text-align: justify">Majd összetalálkoztam egy angol házaspárral másodszor és követtem őket, mert hallottam, hogy egy ott élő útbaigazítja őket a tó felé. Pár méter múlva lekerülve őket, újra mosakodni ereszkedtem egy kis „pocsolyába”. Párocska így visszaelőzött. </div><div style="line-height: 115%;margin-bottom: 10.0pt;text-align: justify">Azt sem tudtam, hogy hol vagyok, lefelé ereszkedtem és egyre közelebb hallottam vízcsobbanásokat, amit nem tudtam, hogy az óceán, vagy a tó. De egyre közelebb hallottam, s úgy erősödött meg bennem, hogy ez az óceán…</div><div style="line-height: 115%;margin-bottom: 10.0pt;text-align: justify">Kiértem és hangosan felnevettem, hát ez az a tó??? Hisz ez mellett mindennap elmegyek <span style="font-family: Wingdings">J</span>. Ledobtam a ruhámat és közöltem a beach-es fiúkkal, hogy nem fizetek és bementem úszni a tavacskába.</div><div style="line-height: 115%;margin-bottom: 10.0pt;text-align: justify">Fürdőzés után betértem egy kávéra és egy kis sült banánra a legközelebbi étkezdébe, ahol vidáman üdvözöltük ismét egymást az angol párral. </div><div style="line-height: 115%;margin-bottom: 10.0pt;text-align: justify">Kicsit napfürdőztem és jókedvűen indultam vissza a „nyugiszigetemre”, hát útközben nem összetalálkoztam, azzal aki útba igazított a lagunákhoz?! Lelkesen üdvözölt, s kérdezte, hogy megtaláltam-e az iszapos részt? Nem, intettem a fejemmel <span style="font-family: Wingdings">L</span>, de így is gyönyörű volt <span style="font-family: Wingdings">J</span>! Felajánlotta, hogy holnap megmutatja hol van, majd bemutatkoztunk egymásnak és megbeszéltük, hogy másnap 14.30-kor a dzsungel „bejáratánál” találkozunk.</div><div style="line-height: 115%;margin-bottom: 10.0pt;text-align: justify">Az utam során azt megtanultam, hogy a helyiekkel kell megnézni a környéket Ők a legjobb idegenvezetők. Mégha ez pénzbe is kerül, hisz ők sem a „két szép szememért” kísérgetnek…</div><div style="line-height: 115%;margin-bottom: 10.0pt;text-align: justify">Visszatérve Prím érdeklődött, hogy hol voltam, mert keresett – úgy volt, hogy bevisz motorral pénzfelvenni -, sorry más dolgom volt, mosolyogtam. Megbeszéltük, hogy akkor 17 órakor találkozunk.</div><div style="line-height: 115%;margin-bottom: 10.0pt;text-align: justify">Megtisztulva, kitakarítottam a kis „nyugiszigetemet” s indultam, hogy Prímmel találkozzam. Sehol nem volt, kérdeztem a bazársoron ülő fiúktól, majd az egyik telefonált, hogy nem sokára itt lesz. Rövid idő múlva csörög a telefonja, hogy mégsem, mert zárva van a ATM. Felnevettem, na persze! S elindultam gyalog. Jó volt sétálni, végig csupa mosollyal néztem mindenre. Jó félóra múlva már bent is voltam a jó ismerős buszmegálló környékén. Itt már turistákat nem igen lehetett látni, s máris a nem hiányzott méregetés középpontjába találtam magam. ATM sehol sem láttam, egy sráctól megkérdeztem és pár méterrel arrébb odakísért, s máris honnét jöttem és a nevem érdekelte. Válaszoltam majd gyorsan megerősítettem abban, hogy a családommal vagyok itt. </div><div style="line-height: 115%;margin-bottom: 10.0pt;text-align: justify">Az ATM valóban zárva volt, de nem azért ahogy Prím üzente, hanem azért mert a pénzt szállították be, s az őr mondta, hogy 10’ és jöhetek pénzt felvenni. Gondoltam addig visszamegyek vacsorázni arra a helyre, ahol első nap finomat ebédeltem.<br />Holiday miatt zárva <span style="font-family: Wingdings">J</span>, nem akartam a rövid kis nadrágomba és az áttetsző felsőmbe a helyiek között vegyülni, inkább visszaindultam.</div><div style="line-height: 115%;margin-bottom: 10.0pt;text-align: justify;text-indent: .05pt">Út során rengeteg jógaközpont hirdette magát, Osho meditációs kurzusok, tha-csi stb… 5 napos kurzusok 5 000 rúpia <span style="font-family: Wingdings">J</span>. Mosolyogva továbbléptem…</div><div style="line-height: 115%;margin-bottom: 10.0pt;text-align: justify;text-indent: .05pt">Majd nem a szokásos úton mentem vissza, hanem letértem a nagy beach szakaszára. Egymás hegyén-hátán a zenétől hangos helyek, ahol helyiek invitálták be a turistákat. Az óceánba lassan lebukott a nap, gyönyörű volt. Kutyák egy csoportja játszadozott egymással – óhhh Krabócával mi lehet?? </div><div style="line-height: 115%;margin-bottom: 10.0pt;text-align: justify;text-indent: .05pt">Kezdenek hiányozni az otthoni szeretteim -, majd az egyik falka megtámadott egy kutyust, de egy aranyos hippi nénike védelmére kelt és egy bottal elkergette a falkát.  Lassan közelítettem az általam már jól ismert helyeket, csak másik szemszögből. Mennyivel jobb helyem van itt a szikláknál… Lehet, hogy így pár nap után továbbálltam volna, ha máshelyen kapok szállást.</div><div style="line-height: 115%;margin-bottom: 10.0pt;text-align: justify;text-indent: .05pt">Szerencsére ez van, és ezt kell szeretni <span style="font-family: Wingdings">J</span></div></div>richhttps://fenyeklanya.cafeblog.hu/files/2012/02/IMG_1138-150x150.jpg150150