1.0Kalandra fel!https://fenyeklanya.cafeblog.huFényeklányahttps://fenyeklanya.cafeblog.hu/author/fenyeklanya/Tegnap este 1/2 1-ig nem tudtam elaludni, mivel a szobám közvetlen  balkonnal határos -ami egyben étterem is a maga szerény két asztalával - s közepén zsalu melyet nem lehet becsukni, így minden hang beszűrődik s a francia vendégek szórakoztattak. Nem voltam ideges miattuk,-  bármilyen fáradt voltam - elfogadtam a helyzetet olvasgattam, zenét hallgattam.<br /><div style="text-align: justify">Reggel szomszéd templom keltette zajokra ébredeztem, csöppent sem bántam, így több időm van az óceánpart felfedezésére.</div><div style="text-align: justify">Reggelimet balkonra kértem, mely sri lankai tea, tej, 4 szelet pirítós, vaj, dzsem és 2 db banán volt. Mindig idegenkedtem az angolos teától, de annyira erős, aromás volt a teájuk, hogy hozzáöntöttem mégis a tejet. Nagyon ízlett! :)</div><div style="clear: both;text-align: center"><a href="https://fenyeklanya.cafeblog.hu/files/2012/01/001.jpg" style="margin-left: 1em;margin-right: 1em"><img border="0" height="238" src="https://fenyeklanya.cafeblog.hu/files/2012/01/001-300x225.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify"> Milyen lökött vagyok, hogy eddig ezt még nem próbáltam ki!</div><div style="text-align: justify"> Pedig már régen úgy élek, hogy legalább 1x -majdnem- mindent ki kell próbálni...<br /><br /></div><div style="text-align: justify">Jóllakva indultam tukk-tukkal a vonatállomásra, hogy megnézzem mielőtt holnap kijövök, hogy elinduljak a hegyekbe. De jól tettem!!! </div><div style="text-align: justify">Az internet szerint vonattal tudtam volna visszamenni a Colombo-ba a fővárosukba, majd onnét Kandy-be a hegyi városba, ami egyben egy zarándokhely is, ahol Buddha fogát őrzik itt. </div><div style="text-align: justify">Tájékoztattak, hogy nem indul vonat, hanem busszal kell eljutnom Kalatura városában, majd ott tudok vonatra szállni. </div><div style="text-align: justify">Majd átsétáltam a szomszédban elhelyezkedő buszállomásra, melyen hatalmas tömeg volt. Volt olyan sor, hogy kb. 100-an álltak sorban. De megint megtaláltam a megfelelő embert aki odavezetett a Hikkaduwa-ba induló buszhoz. Később kiderült, hogy Ő a kalauz :)</div><div style="text-align: justify">Persze, 10 rúpiával többet kért, de mosolyogtam rajta, mivel tegnap este kiderült, hogy duplájával számoltam mindent :) Itt 2x szorzót kell használnom.<br /><br /></div><div style="text-align: justify">Belefeledkeztem a tájba és a nagy szegénység látványába. Annyira, de annyira néha nem tudunk örülni az életnek, mert a egónk még többet és még többet akar... pedig elég lenne azt megbecsülnünk, hogy meg legyen a napi betevőnk, és álomra tudjuk hajtani a fejünket megfelelő körülmények között. </div><div style="text-align: justify">  Egyszer azt tapasztalom, hogy a mögöttem ülő férfi az ülés mellett átnyújtja a kezét és megérint. Megriadtam, és gyorsan arrébb húztam magam. Lenéztem a kezét még mindig nem húzta el, figyelmeztetőleg arra fordítottam a tekintetem, hogy vegye észre magát. Nem tette.  </div><div style="text-align: justify"> Kalauzom, mint védőangyal odaállt az ülésem elé, később le is ült mellém s láss csodát a pasi egyből visszahúzta karmait. Majd a megfelelő állomásnál jelzett a kalauz felém, hogy itt szálljak le. Köszönöm!<br /><br /></div><div style="text-align: justify">Elindultam amerre a szívem vitt...itt egymást érték a butikok, sokféle holmikkal, majd megláttam egy szárí varrodát és üzletet. Sosem láttam még ezelőtt ilyen, bűvöletébe ejtett. Kedves szingaléz hölgy invitált be, hogy nem probléma ha nem vásárolok, de nézzek körül és próbáljak fel egy szárít!</div><div style="text-align: justify">Örömmel és mosolyogva léptem be az üzletbe. A kis boltocska hátsó részébe invitált, ahol egy mamika varrta a színes kelméket, egy másik hölgy pedig takarítgatott. Kedvesen üdvözöltek megtudakolva, honnét is jöttem. </div><div style="text-align: justify">Rengeteg anyag közül lehetett választanom, számomra túl színes volt mindegyik, de hirtelen rádöbbentem hiszen nem akarok vásárolni akkor nem mindegy?! :)</div><div style="text-align: justify">Derekamra kötöttek egy anyagból az övet, és a hosszú kelmét először körbe behajtva az övszerűségen  különböző hajtásokkal pár perc alatt elkészültek. Úgy éreztem magam minden egy kis királylány :) </div><div style="clear: both;text-align: center"><a href="https://fenyeklanya.cafeblog.hu/files/2012/01/008.jpg" style="margin-left: 1em;margin-right: 1em"><img border="0" height="320" src="https://fenyeklanya.cafeblog.hu/files/2012/01/008-225x300.jpg" width="238" /></a></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify">3000 rúpia lett volna, de kedvesen megköszöntem, hogy úgy sem tudnám magamra hajtogatni és Indián kívül pedig úgy sem viselném. Készítettek rólam fotót maguknak és nekem is, búcsúzóul pedig adtam 100 rúpiát a hölgynek, melynek nagyon-nagyon megörült.</div><div style="text-align: justify">Feldobódva folytattam az utamat. Majd balra letértem, távolba mintha fehér embereket láttam volna a beachen :). </div><div style="text-align: justify">S valóban egy nagy hotel strandjára csöppentem. Na mégis lehet itt fürdeni fehér bőrű Nőknek :)</div><div style="text-align: justify">Árnyékot kerestem, mert még mindig nem vágyom a napra. Leheveredtem és barátkoztam a nagy hullámokkal. </div><div style="clear: both;text-align: center"><a href="https://fenyeklanya.cafeblog.hu/files/2012/01/048.jpg" style="margin-left: 1em;margin-right: 1em"><img border="0" height="238" src="https://fenyeklanya.cafeblog.hu/files/2012/01/048-300x225.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify">Nagy "hullámparám" még kisgyermekként maradt rám. Ovis voltam, mikor a balatonfenyvesi táborban nagymamám gyerekeket táboroztatott és én is ott voltam vele 1 napot. Vihar jött, s Ő sietett le, hogy a gyerekeket terelgesse ki a vízből. Rábízott a nagyobbakra, hogy vigyázzanak rám. Őket is érdekelte mi történik a parton, ezért felraktak egy emeletes ágy felső szintjére, és otthagytak.</div><div style="text-align: justify">Hát nem sokáig maradtam ott, én is futottam velük és a vízbe levezető lépcsőn egy nagy hullám betakart....</div><div style="text-align: justify">Nagyon nagy hullámok voltak, most én ide menjek be??! Ezek az emberek mit élhettek át itt, mikor jött a Cunnami...mikor beszélnek róla, szomorúság és bántat van még mindig a szemükben. Mindenüket elvesztették egy pillanat alatt, sokan voltak, hogy mindenüket családjukkal együtt...<br />  Bemerészkedtem a széléig, hatalmas ereje volt a víznek még így is! Tisztelni kell a természet erejét...</div><div style="text-align: justify">Később már úsztam a vízben.  Itt is volt egy őrző angyalkám egy öreg szingaléz bácsika személyében   aki hajómaketteket árulgatott :) Mindig küldött be árnyékra a napról, mert sötét lesz a bőröm és hogy védjem. Nagyon aranyos volt! Beküldött úszni is, Ő pedig mosolyogva  - a pár fogával - integetett a partról. Láttam, hogy semmit nem árul, gondoltam adok neki pár rúpiát, hogy legalább a mai napra a betevője meglegyen. De képzeljétek el, nem fogadta el!!! </div><div style="text-align: justify"> Olvasgattam, úszkáltam, de ez a henyélős - partonfekvős lazítás nekem tényleg már "nem jön be".  Vizet vagy valami ital kell beszereznem, mert hamar elfogyott a fél liter italom. </div><div style="text-align: justify">Elindultam a parton az egyik irányba és nézegettem az éttermeket, hogy melyik szimpatikus számomra. Van ahol integetve invitáltak volna, máshol hanyagul tébláboltak, hát egyszer csak kibe botlok bele????</div><div style="text-align: justify">Sebastian a jóképű srác még az első napomról, akinek panaszkodtam egy kicsit az első szállásomról a óceánparton. Nagyot nevettük, hogy találkoztunk ismét :) Pedig attól a helytől kb. 25 km-re vagyok...</div><div style="text-align: justify">Kiderült, hogy nem várt rám tegnap, kérdően nézett rám, hogy én ott voltam-e 11-kor. Csak nevettem, hogy addigra már a klassz kis hotelszobámba voltam. </div><div style="clear: both;text-align: center"><a href="https://fenyeklanya.cafeblog.hu/files/2012/01/020.jpg" style="margin-left: 1em;margin-right: 1em"><img border="0" height="238" src="https://fenyeklanya.cafeblog.hu/files/2012/01/020-300x225.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify">Beültünk egy helyre banán juice-t kért nekem, majd invitált, hogy ebédeljek valamit. Nagyon magas árak voltak ám itt! A hotelem éttermének a duplája! Nem akartam elfogadni, hisz nekik ez őrülten sok. De ragaszkodott hozzá. Én pedig ragaszkodtam hozzá, hogy sri lankai étel legyen. Grillezett halat ajánlotta, mely kicsit furcsa íz volt számomra, mivel lime-mal öntötték nyakon. </div><div style="clear: both;text-align: center"><a href="https://fenyeklanya.cafeblog.hu/files/2012/01/022.jpg" style="margin-left: 1em;margin-right: 1em"><img border="0" height="238" src="https://fenyeklanya.cafeblog.hu/files/2012/01/022-300x225.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify">Beszélgettünk, jókat nevettünk. Térképen mutatott olyan helyeket a környéken, ami gyönyörű. Mondta, hogy menjünk és megmutatja. Nem volt bennem semmi félsz iránta, hogy bármi is érhet, így igent mondtam. </div><div style="text-align: justify">Behuppantunk a  kis Hondájába és elindultunk Unawatuna felé, amit tegnap nézegettem - meg ma is terveztem, de messze volt busszal, így elvetettem - de jó lenne látni. </div><div style="text-align: justify">Sebastian a családjával él, van egy bátyja és a halászatból keresi a betevőre valót. Van hogy a napokig a tengeren van. De most a napokban nem dolgozik,  Galle városába indult, csak valamiért megáll itt. (ez a strand 20 km-re van Gallétól) Hát biztos azért, hogy találkozzunk :)) És amin nagyon meglepődtem, olvasta a Világ Irodalmakat!!!! </div><div style="text-align: justify">Megálltunk egy csodás partszakaszon, alig voltak emberek - azok is turisták - hát visszatértem kisgyermeknek. Ugráltam, tapsikoltam, bohóckodtam...minden ami jól esett, korlátok nélkül...</div><div style="text-align: justify"> Unawatuna-ban felsétáltunk a nagy Buddha szentélyhez, ahol gyönyörű volt a tenger. Sajnos ezeket a fotók nem adják vissza, ezt átélni kell!</div><div style="clear: both;text-align: center"><a href="https://fenyeklanya.cafeblog.hu/files/2012/01/024.jpg" style="margin-left: 1em;margin-right: 1em"><img border="0" height="238" src="https://fenyeklanya.cafeblog.hu/files/2012/01/024-300x225.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify">Újra csupa mosoly voltam kívül-belül....</div><div style="text-align: justify">S képzeljétek még a nagy hullámok közé is bemerészkedtem, ami úgy dobott ki a partra, hogy átéreztem a partra vetett hal érzését :)</div><div style="text-align: justify">Csupa homok és víz volt mindenem, mivel a hullám a táskámat is elérte Sebastián mentette ki. Rengeteget nevettünk mindenen, majd kezdtem fáradni, kedvesen megkértem, hogy menjünk.</div><div style="text-align: justify">Hotelemig elvitt, majd felajánlotta, ha mégegyszer Sri Lankán járok sok szeretettel várnak az ő otthonunk lesz a hotelem :)  S tollal rám rajzolta: 2013. január</div><div style="text-align: justify">Szobámba visszatérve megéheztem, s eszembe jutott, hogy nem vettem semmit a holnapi útra, így vissza kell mennem a plázához, ahol normál árakon tudok vásárolni. </div><div style="text-align: justify">S láss megint csodát nem 200 rúpiáért hoztak-vittek, hanem 120-ért, úgyhogy a tukk-tukkos még az üzletbe is bekísért. Így 20' múlva már a balkonon rendeltem a vacsorám!</div><div style="text-align: justify">Az nap méltó befejezéseként isteni lakomával láttak el, amit már 2 órája eszek és nem tudok itt hagyni, mert olyan finom, ízletes minden!</div><div style="text-align: justify">Köszönöm, mindenkinek aki hozzásegített a mai napom élményeihez!</div><div style="text-align: justify">Most pedig irány csomagolni, mert újra hosszú út áll előttem Kandy városáig.</div>richhttps://fenyeklanya.cafeblog.hu/files/2012/01/001-150x150.jpg150150