Pár napja gondoltam erre a blogra, hogy már értelmét vesztett lett, lassan törlésre terelem.De pillanat alatt minden megtud változni, és az értelmetlennek tűnő dolgoknak értelme lesz. S a kép összeáll, hogy mi miért is történt a múltként megélt történetben.Most tudatosult bennem, hogy az előző utazás mennyi minden tapasztalatot adott. Hálás vagyok érte…De rohanjak a dolgok elébe….
Azoknak akik nem tudják az ázsiai hazatérésem történetét röviden.Azt hittem könnyű lesz a visszatalálás a hétköznapokhoz. Tévedtem. Bezártam – jó szorosra.
Volt még egy pár próbálkozásom munkakeresés terén, de csak falakba ütköztem. Kidobott A Város….
Azoknak akik nem tudják az ázsiai hazatérésem történetét röviden.Azt hittem könnyű lesz a visszatalálás a hétköznapokhoz. Tévedtem. Bezártam – jó szorosra.
Volt még egy pár próbálkozásom munkakeresés terén, de csak falakba ütköztem. Kidobott A Város….
Úgy eljönni valahonnét, hogy teljes szíveddel szereted, de már nincs együtt dolgotok, mert az álmod, “vágyad” más, mint ami Ő adhatott…. sosem volt még.
Ez olyan, mint mikor párod kezét elengeded, mert nem tudtok együtt felemelkedni, de mivel szereted, szeretettel ereszted Útjára, hogy emelkedjen fel mással – mert Neked szállnod kell. Szeretettel történő elengedés…
De mielőtt utamra engedett, Kaptam….
Visszatérve Indiából, a repülőn az futott át a kis agyamon, hogy nem tapasztaltam meg az igazi spiritualitást, ami Indiáról gondolunk. Mert 2 hét nem elég, hogy beleláss egy nemzet életébe.
Az élet cserébe 2 hét múlva egy indiai tanító szárnyai alá terelgetett – itthon. … 21 nap minden reggelét együtt kezdtük -harmincadmagammal- jógával, meditációval és rengeteg hasznos eszközökkel, amivel még könnyebb megérteni az általunk bonyolulttá tevő Életet. Kinyíltam. S döntöttem közben – elhagyom a Várost…. erről szólt a “dal” 🙂
Továbbtanulva a tanító szavait együtt ittuk tizenketted magammal. Jó volt olyan emberek között lenni, ahol a szeretet határtalanságát szárnyait próbálgatod.
Az utolsó napon mikor útjára bocsájtott, azt mondta tudja nem ez lesz az utam, de sokat tanultam és használjam az eszközöket mert most egy része nálam van.
KÖSZÖNÖM!
S visszaköltöztem szülővárosomban – átmenetileg. Ezt szigorúan hangsúlyoztam az elején, de már egy ideje nem teszem…hagyok mindent sodródni a maga medrében, mert felesleges össze-visszaevickélni ,elég ha maga idejében tudunk -számunkra- helyesen dönteni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: