Igen, kimaradt a 11-e, mivel a pihenésen, gyógyulgatáson kívül nem történt “lényeges” esemény
2012. február 12.
Nagyon éhesen ébredeztem. Álmodoztam a jó kis pirítósról és a dzsemről. Óhh ez jó jel állapítottam meg. Meggyógyultam.
Felkeltem, hogy álmodozásomat mielőbb megvalósítsam, de csak az asztalig jutottam. Kekszektet vettem magamhoz, és miközben tömtem magamba éreztem, hogy ez nem a meggyógyulás állapota. Nagyon erőtlen voltam. Több, mint 24 órája nem ettem semmit, elhagyott az erőm…
Kifekve azon töprengtem, hogy így hogy fogom a családomnak szánt ajándékokat beszerezni? Repülőjegyet kinyomtatni? Foglalásomat elintézni?
Jó egy órát pihentem, s győztem magamat, hogy majd a keksz erőt ad, majd elmentem meditálni és segítséget kérni.
Kicsit jobban lettem, így leindultam. Betértem vízet venni, s kiültem az üzlet elé, erőt gyűjteni, hogy megtudjam tenni ami még szükséges.
Netezőkben közölték, hogy nincs áram…hmmm akkor ezt most nem kell intéznem. Elkezdtem sétálni a bazársoron, s gyűltek a szuvenírek. Erősen kellett alkudoznom, mivel szerény pénzügyi keretem ezt kínálta.
Egyre jobban kezdem lenni, sőt még mosolyogni is tudtam.
Majd látom, hogy a netezőkben ismét van áram, gyorsan kinyomtattam a jegyem, megpróbáltam a szállásfoglalást, de ma sem ment. Arra gondoltam, hátha lefogyott a pénz a kártyámról. Utaltam rá, hogy nehogy az utolsó napra egy fillér nélkül kelljen egy reptéren, vagy egy városban eltöltenem. Még a végén én is beállhatok koldulni J
Visszatérve kifizettem a 7 napomat – ha szerencséje van még éjszakára ki is tudja adni -, s összepakolva várom, hogy elérkezzen az hazaindulási történetem.
Martin érdeklődött, bánom-e, hogy vége?
Nem bánom, hiszen elfogadom ezt a helyzetet ami most történik…
Kifeküdve erőt gyűtjöttem, közben Martinnal beszélgettünk, „kalapot emelt” előttem, hogy nem sok magyarral találkozik Ázsiába, de olyannal mint én aki egyedüli Nőként, angol nyelv ismerete nélkül barangolja Ázsiát, még soha.
Hogy több erőm legyen főzött nekem teát, egy japán levest, biztatva, hogy jobb lesz. Én vajas croassian-nal és a tisztószereim maradékával honoráltam kedvességét.
Sajnos tévedett! Indulásom előtt egy órával – ahogy Anyu mondaná – úgy disco-ztak a beleim, ki-befutkosással töltöttem.
Prím ½ 7-kor tudokolta, hogy a 7 órás indulás OK? Nem, hiszen 9- ½ 10-re kellett a buszállomáson lennem. S volt fontosabb dolgom még addig…
Újra összerakni magam az utazásra. Bevettem az utolsó szem gyógyszert, majd eszembe jutott, hogy nálam is van bélfertőzésre pirula, hát abból is bekaptam gyorsan egyet, s az útra is csomagoltam belőle.
Andreas említette, hogy a zsákom levitele a hegyről 50 rúpia, ezért tettem Pemnek 100-at félre, mivel fel is hozta. Adom át neki mikor leindulunk, hát keveselte és még megkellett spékelne 50-nel J(Oké egyszer be is vitt motorral az ATM-hez)
A sofőr gyors és illedelmes volt. De azok a kanyarok! Azon gondolkodtam, hogy hányjak vagy ne hányjak, vagy inkább wc-ét keressek?
Kb. 30’ múlva megállt az utazási irodánál, ahol tovább irányították másik buszmegállóhoz. Hmmm… buszmegálló. Állt egy nagy busz, mellette egy személygépkocsi, melynek a hátulja megpakolva étellel-itallal s várakoznak, vásárolgatnak mellette az emberek. Nem lehettünk sokan kb. 8-an.
Taxisom megerősítette benne, hogy igen itt kell várnom a buszra, de ez még nem az enyém, az majd 1 óra múlva jön…
Odapördült hozzám egy gyönyönyörű csupa mosoly indiai lány és beszédbe elegyedtünk. Egyúttal biztonságot adott a férfitömegben. Puná-ba tart, hétvégre jött le a családjával Goa Bága strandjára. Érdeklődő volt és nagyon kedves mosolyú.
Pár perc múlva két koreai lány is csatlakozott, akik minden mondatra egyszerre, egyhangú –felszínes- „óhhh”-val csodálkoztak, majd egy nagy hangú, -túl-vidám köpcös angol.
A lányról később kiderült, hogy hiába Pune-ban él, nem Osho tanítvány, Ő Sri Sri Shankar híve. Az angol – szerintem füllentett – 50! éve Osho szannyász. Ha 50 éve azon az úton halad, hát nem sok „ragadt rá” a tanításokból J. De Indiát nagyon ismeri…
Először a Pune-ba tartó busz gördült be, lánnyal ölelkezve búcsúztunk el.
Majd nem sokára két busz is érkezett, mely Mumbai-ba tartott. Hirtelen nagyon sok ember lett. Mindenki próbálta az ügyét intézni, vagyis a listán megkeresteni a nevét és a csomagját beadni, ahol listára kerül az ülés száma szerint.
Később kiderült, hogy rossz helyre adtam be a csomagom, mivel azért érkezett két busz, mert az egyiken csak ülés van, a másikon pedig sleep-eres (alvós). Átpakoltam, nem siettem, hiszen úgysem hagynak itt.
11-es volt alvós számom, kapaszkodtam felfelé a buszon látom, hogy az egyik férfi megsérült a lábánál. Odaléptem hozzá s adtam a fertőtlenítő gélemből, hogy tisztítsa meg a sebét. Hátunk mögött morgolódtak, hogy miért nem megyünk már – nem látták, hogy mi van -, de rájuk pisszentem így csend lett.
A helyemen feküdt egy férfi, akit áthelyeztek máshová. Óhh örültem a kis kuckómnak, gyorsan behúztam a függönyöket, így kizárva a külvilágot és szépen leterítettem a leplemet és elővettem a takaróm. A táskámba bekészítettem 2 hosszúujjút, zoknit, sálat, még véletelenül sem hiányzik egy klímás megfázás. Klímát pedig a legalacsonyabb versiora beállítottam.
S lepihentem. Hát az angol öregnek igaza lett, hogy a slepperesnél nem lehet aludni, mert össze-vissza csúszkálsz a kanyarokban, ráadásul nagyon émelygett a gyomrom és morgott az egész hasam. Na csak ezen legyen túl, s majdnem álomba merültem…
Ha meg nem álltunk volna és egy erélyes férfi hang elhúzza a függőnyömet,- én pedig vissza.
Majd újra el, ekkor már felnézek… 3 férfi áll a fülkém előtt és méregetik, hogy én egyedül vagyok. Igen, erősítettem meg őket. Ők erre, hogy akkor ide befekszik valaki!
– De hogy fekszik! – mondtam. Singli ágyként vettem…
Jegyemet is elkérték, s közölték, hogy ezek dupla ágyak…
– Oké, -törödtem bele-, de nem jöhet ide mellém férfi!
A sötétben távolról megjelenik egy lány, hogy Ő jönne. Közben angol lányok is részese voltak a sztorinak, és megerősítették, hogy valóban duplaágyak ezek. Hmm az utazási iroda ezt elfelejtette közölni.
Mostanában nem nagyon aludtam senkivel, de hogy egy indiai lánnyal fogok azt én sem gondoltam J.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: