Ezeket a sorokat már itthonról írom, -egészségesen-.
Hazafelé utam izgatottan telt, hogy mielőbb megölelhessem a Fiam, beszélhessek Azokkal akiket megölelni nem tudok még…
De a hazaérkezés fénypontja Krabi kutyám volt! Hát láttam már örülni embereket, állatokat… de így?!… még soha!
Ugrált, “pucsított”, majd a nyakamba borulva, átölelve mancsaival “puszilgatott”, mint egy ember…
Páran az út során: megcsináltad, ügyes vagy, de jó neked stb… aggattak rá erre az útra.
Egyiket sem értettem igazán, nem ezért indultam el, hogy csak úgy megcsináljam, ügyesen és elmondhassam, hogy itt is – ott is voltam.
Hát igen kevesen tudják, -vagy talán senki sem-, hogy miért is indultam én ennek az útnak.
Régebben sohasem vonzott Kelet Varázsa, nem is értettem meg az embereket, hogy mit szeretnek annyira benne, amíg át nem éltem. Bár egy fotó miatt indultam akkor neki Ázsiának (tigris J), nem tudhattam, hogy egy más életet tapasztalhatok meg. Szabadabbat.
3 éve mikor visszatértem változás kezdődött el bennem, amit először a közvetlen környezetem tapasztalhatott. Majd később megtanultam, hogy az igazi szabadság mégsem ez…
Ez az utam az önismeretnek, álmok megvalósításának, valamint az ego leépítésének szólt.
Észrevettem,hogy mi számít még mindig aminek nem kellene, s tapasztaltam, hogy milyen is vagyok valójában minden nélkül, csakúgy Én és a Világ.
Mert ezt nem mindig vesszük észre, ehhez „egyedül” kell kicsit lenni önmagunkkal, rájöjjünk, hogy végülis senkik vagyunk, de mégis mi vagyunk a Világ…
Csodákért meg igenis el kell indulni valamerre, mert nem fog becsengetni Hozzád, hogy itt vagyok…
Hogy sikerrel jártam-e?
Ez egyáltalán nem számít…
A HIT, a sok MOSOLY, SZERETET és a CSODÁK mely végig kísértek utamon, ez számít igazán!
Namaste
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: