Lemaradok a hazamenetelről?

2012. február 7.

Megszokott korai órákban ébredeztem kipihenve. Ez elég tré lesz majd otthon, mert éjfél körül szoktam elaludni, most egy jó darabig akkor ébredezek?! J

Éjjel olyan zajokat hallottam, mintha kint nagyon fújna a szél, ez reggel sem szűnt meg. 7 óra környén ugyanmár megnézem, hogy mennyire fúj.

Hát épp hogy lengedezett, az óceán hullámai keltették életre a zajt. Gondoltam kifekszek és gyönyörködöm a tájba. Már léptem is volna kifelé, mikor látom, hogy az ágyon alszik  a szomszéd fiú. Visszatértem, hagy aludjon biztos hosszú éjszakája volt J.

Tegnap délután pár utazási irodánál érdeklődtem Mumbai-ba tartó lehetőségek iránt.

1.       1.. busz indul: 19.00 érkezik  másnap  9.00

A döntés ma reggelre hagytam, hogy tiszta fejjel dönthessek. Agyacskám úgy gondolta, hogy ne kelljen sok időt várnom újabb nagyvárosban, inkább bevállalom újra a vonatozást, bár a szívem a busz felé húzott.

Később kinéztem a srác bement a szobájukba, így elfoglaltam a kinti ágyat és beleolvadtam a környezetembe. Az ágy előtt van egy kis kertecske – elég száraz, elég gazos, de legalább van J- a távolabbi részénél egy kőtartó, melyhez madarak járnak inni. Jó volt figyelni őket, majd később mókus is leereszkedett a közeli pálmáról, hogy ontsa a szomját. Nincsenek itt szúnyogok, bogarak max. gekko, hangya és pók.

 Hát jó így kezdeni a napot, hogy már nincs 8 óra sem és csupa mosoly vagyok.

Felöltöztem, hogy leindulok kávézni egyet, a helyiek is csak most ébredeztek. Vízet locsoltak az utakra, majd seprűvel seperték a szemetet össze. Álmosan, de kedvesen jó reggelt kívántak.

Húúú hát itt nem szoktak 9-nél előbb életre kelni állapítottam meg. Oké, oké az emberek többsége hajnalig bulizik…

Találtam egy éttermet, ahol wi-fi lehetőség is van, s mivel közben megéheztem reggelit is rendeltem. Narancs juice, kávé, pirítós, 2 tükörtojás, sültkrumpli, paradicsomos –hagymás – zöldpaprikás isteni valami hozzá J, mindezt 120-ért.

Így volt időm feltölteni a blogra az elmaradásom. Ahogy ébredeztek az itt lakók, úgy lett egyre melegebb.

Hazamentem, hogy összepakoljak és lenézzek a beach-re. Kinyitva tapasztalom, hogy a kis kinti ágyikómon egy nő fekszik. Elmentek a baloldali lakók, és indiai pár jött helyette. Szegényke láthatta az arcomat, hogy nem örültem az ágyfoglalásának – főleg, hogy a párnácskám félre volt dobva -, egyből kérdezte akitől kivették, hogy baj-e. Már én akartam szólni, hogy dehogy baj! –megbántam a rosszindulatomat -, de nem jött ki egy hang se a számon.

Amerre én lakom az kiesik a központi résztől, a sziklák felé. Van a nagy beach és van a szikláknál lévő kis beach, én persze az utóbbit választottam.

Nem nagyon tetszett a hegyén-hátán napozós kifekvős, de hátha kibírom és mosolyogva közelítettem a helyet. Látom alig vannak, és a helyi srácok egyike közelít felém – na itt fizetni kell – állapítottam meg. S már mondta is a 100-at én meg csak nevettem rajta, hogy az sok… ő is átvette a nevetéshullámát és megalkudtunk 50-ben.

Mellettem egy kedves lány foglalt helyet rövidebb nadrágban és felsőben, a párját fotózta, aki a hullámokba lelte örömét.

Mosolyogva köszöntem neki, majd megkértem, hogy készítsen fotót rólam. Nem sokára a férfi is kijött és én készítettem róluk fotót. Kiderült róluk, hogy indiaiak, és most nászuton vannak. Ennek pedig én örültem meg és készítettem magamnak róluk fotót J

 Nem nagyon ment az olvasás, inkább a hullámokat nézegettem félelem nélkül! Megfigyeltem, hogy mennek alá – felé – bele a hullámokba. Na, egyedül az alát nem vállalnám be – még.

Egy idő után bementem a széléig, hogy hűsítsem magam, hát egyszercsak azt vettem észre, hogy egyre beljebb vagyok és a hullámok dobálnak. Nagyokat nevettem és élveztem az egészet.

Azért túlzásokba nem esek, mert annyira mélyre nem mentem be.

 Három hullámzóna volt. A harmadik a legtávolabbi ott csak úszok voltak, akik beleolvadtak a hullámokba, másodiknál alámerültek, feldobatták magukat, az elsőnél pedig csak lefröccskölt a hullám. Én az első és a második között tomboltam. Ha ezt valaki előre megmondja ezelőtt 1 hónapja, „simán” kinevetem J.

 Közben elmentek a kedves ifjú házasok, és angol párocska heveredett mellém. Sorban készítették a kis cigijüket és úgy élvezték a óceánparti örömöket. Később elindult az árusok sokasága. Mindenfélét árultak kendőktől kezdve, dobokig. Volt egy gyönyörű kis lányka, mindenáron vásároltatni akart, de mondtam, hogy nincs pénzem –ez a legjobb technika, hogy békén hagyjanak -, de nem tágított már mindent féláron mondott, végül már manikűrt ajánlott fel. A vége az lett, hogy én ajánlottam fel, hogy megcsinálom a körmét –annyira elhanyagolt volt, nem illet hozzá- 100 rúpiáért J. Jókat nevettünk, és továbbment.

Árnyékba voltam, kicsit kimerészkedtem a napra, de nem bírok fentrengeni és elindultam a nagy sziklák felé. Hát arra a pucér pasikon és egy chiccolina utánzatú nőcin kívül nem sok volt. De láttam, hogy fel lehet menni a sziklákon. Holnap megnézem!

Andreas-sal is összefutottunk, és megerősítettem, hogy minden rendben van a szállással és éjjel sem ébredtem semmi féle neszre („elmeséltem” neki a ko phangan-i történetem)

 Később megfájdult a fejem és visszatértem az én kis nyugalmi szigetemre. S női dolgoknak szenteltem pár órát. Mellettem lévő angol csajszi elment, a srác –aki kiadta a szobán- Prem később visszajött és mondta, hogy egyedül leszek mert az indiai párocska csak este 6-ig vették ki a szobát, szexért. Jót derültünk rajta.

 Könnyű vacsorára bementem újra a reggeli helyemre, s úgy gondoltam, hogy vacsora után pedig megveszem a Mumbai-ba szóló vonatjegyem.

 Megtaláltam azt az utazási irodát, melyet Andreas ajánlott és énekelve beléptem. Egy kedves duci indiai lány fogadott. Mosolyogva közöltem, hogy csak alap angolt, mert nem fogjuk egymást megérteni. Jókedvemet átadtam neki is és már együtt mosolyogtunk.

 Megmutattam, neki hogy mikor akarok indulni és hová, elkezdtünk jegyet keresni. S csak azt hallom, hogy: Full – Full – Full! 17-ig minden vonat tele van Mumbai-be!! Hihetetlen!

Akkor busz! Telefonálás, nem veszik fel.

Hmmm, lehet, hogy nem jutok el Mumbai-be.

18.30 volt, érdeklődtem, lehet, hogy nem dolgoznak már?

Újra próbálkozott. Felvették. Itt is full!! Az alapjáratokon, de AC sleep-es-nél van még hely 950-ért az 500 helyett.

Nem volt más választásom, még ennek is örülhetek, hogy van.

Az másodlagos kérdés, hogy 18(!) órát kell eltöltenem a reptéren. Rengeteg idő, mit fogok majd csinálni??? De ezzel nem most kell törődnöm, hanem örülök annak, ami most van…