Negombo

2012. február 2.

Hajnali ½ 5-kor ébredtem, még mielőtt megszólalt volna az ébresztőm. Kényelmesen a megbeszélt idő előtt ültem a reggelihez. Ahol újra varázsoltak nekem…

Óhh és megkérdezte, honnét jöttem és merre megyek… így a 2. napra. India?! Ott nem lesz luxus mondta. Én pedig magamba, hogy nem is azért megyek oda J

 Nem jó így, hogy az ember pár nap múlva továbbáll, már pont kezdené megszokni a helyet és menni kell. Kevés volt ez az idő itt, annyi látnivaló várt volna még rám. De most ennyit kaptam és ezt is köszönöm.

Búcsúzásnál még kanyírottak egy szép kis számlát a vacsorámról és a mosatásról.

De gyorsan elhessegettem az egommal együtt.

Tukk-tukkal „robogtunk” lefelé a hegyről a kb 10 km-re lévő vasútállomáshoz ébredezett a szingaléz nép. Iskolába mentek a gyerekek, boltosok tisztogatták portájukat olyan nyugalom volt mindenütt. Ez az érzés belém is költözött.

½ 7-kor berobbogott az IC-nk, ami ugyanolyan lepukkant volt, mind elődjei, de legalább fele idő alatt tette meg a távot!

Szinte végig pihentettem a szemem és így kizártam a külvilágot  – az érdeklődő szemeket. Tényleg néha úgy érzem magam, mintha UFO lennék köztük…

Kaluzok ébreztettek, jegyellenőrzésre.

Itt úgy működik, hogy ha sima vonattal mész: megveszed a jegyed, kapunál kilyukasztják – igen, olyan 20 évvel ezelőtti lyukasztóval J -, majd ha megérkezel a célállomára a kijáratnál le kell adnod.

/Érdekes, hogy ez az első napomnál sehol sem volt/

Látom ám, hogy rendben van a jegyem, de nagyon beszélgetnek még, (Na leakarnak húzni biztos, mert a hátizsákom a mellettem lévő helyen van.) s nem mennek tovább. Gyorsan visszacsuktam a szemem és elküldtem őket –gondolatba. Elmentek. (azért néha kicsit kicsit kikukucskáltam J

Leszállásnál már tudatosan nem siettem, sőt megálltam és felmértem terepet. Buszt ajánlották amihez simán csak ki kellett volna U alakban sétálnom az állomásról, de úgy döntöttem, hogy előtte betérek a jól ismert női pihenőben, merthát a vonaton nem volt gusztusom és erőm, nem mintha a női szektor wc-je különb lenne, de nagyobb bizadalmam volt hozzá.

Itt a női szemek páztáztak, de ez nem volt számomra terhes. Sorbaállás közben még 1x-2x felnevettem a körülmények miatt.

 Megkönnyebbülve és egy kicsit megtisztulva kíváncsiságból megkérdeztem Negombo városába mikor és mennyiért megy a vonat. 5’ múlva és 40-ért 1 órás menetidővel. Gyorsan jegyet váltottam és futottam – tudva merre kell J– a 1. peronhoz. Elértem.

Azért választottam ezt a város szállásnak, mert csak 15’ van a reptértől, így nem kell a koszos fővárosukba lennem, s a taxin is spórolok.

Kínai turistákkal voltam egy szerelvényen. 4 gyerek, 3 nő és egy pasi. Mindent fényképeztek, hangoskodtak, mellette a fél kocsit elfoglalták. Időközben egy kedves anyuka gyermekével szállt fel, alig adtak helyet neki. Bezzeg én még a helyieket is összeszorítattam magammal beleértve, hogy egy nőnek helyet tudjunk adni.

Érkeztek a show műsor részvevői: éneklő asszony, féllábú férfi, jóhangú dobos, vakember, rágcsiárus, gyerekképregényt árusító. Mind-mind pénzt akart. Érdekes, a helyiek adtak.

 Újabb egy órás zöttykölődés után – már nagyon fájt a sejhajom – megérkeztünk Negomboba. Egy nőtől próbáltam megtudakolni, hogy merre találom -cím alapján- a hátizsákos hotelem. Átirányított a taxisokhoz (tukk-tukk). De most már tudatosan kikerültem a pályaudvari hiénákat és a távolabbiakhoz sétáltam. Mutattam a címet az egyiknek, az tovább passzolta egyből egy akkor érkezőhöz. Ránéztem és felnevettem!

A srácon egy magyar feliratú póló volt:

          SummerFest

Nemzetközi Néptáncfesztivál

        Százhalombatta

           aug.12-21.

Persze Ő lett a sofőröm, megtudván, hogy én is magyar vagyok J

Türelmes várt, míg pénz veszek fel, s jókedvűen indultunk megkeresi a „hotelem”, merthát fogalma sem volt.

Betértünk egy benzinkútra tankolni, ott megállapodtam vele, hogy reggel 7-kor 600-ért kivisz a reptérre. Rendes taxi kb. 1000.

Beach melletti taxisoktól próbált érdeklődni, hirtelen annyi fekete lett körülöttem adták kézről kézre, próbálták megfejteni a papírom. Láttam nem megyek velük semmire, visszavettem a cetlim és mosolyogva mondtam nekik, hogy itt a cím az hol van! Ne akarják megfejteni a hotelt. J

Így már sikerült!

Már belemerült, a szokásos sablonba, hogy mennyire szép vagyok, mikor stop-ra intettem, mert megláttam a szállásom kiírását. Még ő is felnevetett, hogy mennyire velem volt elfoglalva…

Bekísért és megerősített, hogy holnap jön értem.

A ház mögül egy kíváncsiskodó szingaléz női szem meredt rám, bent pedig egy iszlám vallású tulaj kedves szavai fogadtak.

Megmutatta a lehetőségeimet és én a 10$-os 5 ágyas lehetőséget választottam, mivel úgy sem volt senki más rajtam kívül, így nem féltettem a cuccomat.

Tiszta és szép volt minden! Friss törölközőt, olívás szappant hozott a nő. Gyorsan a kezébe csúsztattam egy 1 $-ost. Pár perc múlva egy 1,5 l hideg vízet hozott pohárral.

Kértem takarót is, mert itt Sri Lankán még egy helyen sem volt. Napok óta törölközővel takargatom a vesémet éjjelente (belém nevelték J).  Lepedőt hozott helyette J, nincs náluk takaró.

Gyorsan lefürődtem, kifizettem a szállásom és lesétáltam az óceánpartjára. Főként turisták voltak, azok mellé – tisztes távolba – leheveredtem. Néztem a hullámokat, de már nem volt irányukba az az igazi félelmem. Eszembe jutottatok Lányok, akik szeretitek a kagylókat. Thairól nem akartam hozni, mert onnét már kaptatok, Sri Lankán pedig nem volt…eddig. Itt sem volt az a hű de nagy választák, de azért találtam J

 Megéheztem, összepakoltam és elindultam ételt vadászni.

Árak a hotelek áraival voltak egy szinten, de minőségűk messze elmaradt.

Kis séta után visszatértem a szállásra, mert már nagyon meleg volt. Megtudakoltam, hogy van-e internet lehetőség, van közölték, sőt wifi.

Kértem zöldteát, s próbáltam összerakni, hogy holnap mi legyen. Mert OK, hogy elérek Indiába, de onnét hová? merre? mikor? Csupa mosoly voltam, mert ezekre a kérdésekre teljesen mindegy a válasz, lényeg, hogy ott legyek és akkor minden megoldódik.

 Pár perc múlva – mikor fb.-ra felléptem – Ursi levele fogadott, illetve az Ő ismerőse szívesen lát Goa partjainál J, ingyen és saját fürdőszobával 😉 (biztos az óceán J ) KÖSZÖNÖM, nektek ezt a lehetőséget!

Találtam rögtön vonat indulást is, amely megváltoztatta az eddigi útitervem. Lefoglaltam nagy nehezen a vonatjegyet, erre nem engedett VISA kártyával fizetni. Ha nem akkor nem, nem görcsöltem rajta. Felírtam az indulási időpontot, ennyi ezek szerint elég.

Közben egy holland párocska csatlakozott hozzám, 3 hónap alatt járják be Indonéziát és Sri Lankát. Sokat nevettünk, infot osztottam meg velük és elbúcsúztam.

Most pedig nyugovóra térek, mert mostanába tényleg pár órákat alszom (nem vagyok fáradt és kialvatlan) és kitudja mikor fogok legközelebb J