Este még a kedves személyzettel megbeszéltem, hogy a reggelimet 6 órára kérem a balkonra és 6.30-ra pedig a tukk-tukk-ot, így tutira elérem a colomboi indulást Kandy-be.
5:07′ templomi imádságra ébredtem, megállapítva hogy ma eladudtak :), s ezt nem bírnám minden reggel hallgatni.
Ezen a reggelen nem csak a harsonás aludt el, hanem a hotelembe mindenki. 6 múlott és sehol senki és semmi… Felfedező útra indultam, hogy előkerítsek valakit. Sikerült megtalálnom a kedves recepció srácot aki még az igazak álmát aludta, hát felébresztettem…
Így csúszott minden, a reggelim, a tukk-tukk sem volt sehol, de sikerült 7 órakor a buszon lennem.
Menetközben kiderült, hogy ez a járat Colomboig megy. De akkor miért ajánlotta mindenki, hogy vonattal menjek???
A busz leghátsó részébe mentem, hogy kicsit eltűnjek a látókörükből az utazóknak, s ott kényelmesen elfértem a csomagjaimmal együtt, az úgysem széles járművön.
Kalauz dupla jegyet akart velem kifizettetni a csomagom miatt, mert mellettem volt a széken. Nevettem, és elkezdtem bepaszírozni az ülések közé, s közben nézem a jegyet.
– Óhhh nem Colombo-ig megyek – szóltam rá.
Egy vonással keresztülhúzta a 230-at és átjavította 160-ra. Szóval magyarul 460 Ft-ért jutottam volna el 120 km-re levő Colombo-ig, de mivel 60 km-rel előbb szálltam le, így csak 320 volt 🙂
Az úton azon gondolkodtam, hogy miért nem megyek végig ezzel … de sok mindent nem tudtam: az hogy ez a busz hol is áll meg, elmegy-e odáig ahol a (megfelelő)vonatállomás van, miért mondták többen is, hogy vonattal menjek stb…
Úgy éreztem, hogy ezzel kell mennem… de úgy belefeledkeztem a tájba és a történésekbe, hogy pár perc történetében lekerültem a buszról 🙂 Kalauz intett, hogy menjek, mert megérkezünk. Itt ha le-és felakarsz száll szinte futva kell (hát én sosem futottam), ez a helyiek jól tudták, s mivel látták a kaller intését pikk-pakk utat nyitottak nekem és hátizsákom adták előre.
Húúú ezt egy kicsit bővebben kell elmagyaráznom…. a busz kétszer két ülésből áll közötte eltudsz menni a hátsó sorokig, mivel mindig sokan vannak a két ülés között letudsz hajtani egy pótülést.
Remélem érthető voltam 🙂
Szóval itt is tömeg volt, s a pótülésekről pattantak fel, amit gyorsan felhajtottak, ők pedig sorfalat álltak és adták előre a csomagom.
Már lent voltam a buszon, mikor tudatosult, hogy miért nem maradtam….késő volt már, a buszt már csak távolból láttam.
Egyből beszéltek hozzám, de én csak megtudakoltam, hogy merre van a pályaudvar és gyors léptekkel siettem felé. Bőven volt időm, több mint 1,5 óra 60 km-re.
Pályaudvar kongott az ürességtől, ez már kicsit gyanús volt, a jegykiadó srác közölte, hogy 1,5 óra múlva indul a vonat. Óhhh az már nekem késő…
Egy fiú sietett a segítségemre és elkísért a megfelelő buszhoz, mely nem sokára indult is. Nem voltak rajta sokan, javasolták, hogy a hátizsákom helyezzem az első ajtó mellett lévő nagyobbacska kiemelkedésre, én pedig kb. 6 sorral hátrébb leültem -ott volt hely-. Elindultunk és szinte minden bokornál megálltunk a tömeg csak nőtt és nőtt. Mint a heringek úgy feszültek valamikor egymásnak. Érdekes, hogy nem nagyon beszélnek utazás közben, még azok sem akik együtt utaznak, vagy a beszélgetnek azt csendben teszik.
Egy kiírásra lettem figyelmes. A nők szexuális zaklatásáért 5 év börtön jár!
Óhhh ezért mondták, hogy ők még visszafogottabbak, mint az indiaiak… számomra nem úgy tűnik.
Beértünk a fővárosba, erre még lassabban haladtunk, a tömeg kezdett oszlani. Kedvesen az első sorban ülő szingaléz intett, hogy üljek oda és így figyelhetek a csomagomra – eddig ő tette -.
Szóba elegyedett velem, de nem sokat értettem belőle, meg nem is akartam trécselni. De azért azt megtudakoltam tőle, hogy mikor érkezik már végre a buszunk a megfelelő állomásra. 10.35 tudott meg egy telefonálás után. Mosoly lehervadt az arcomról, hisz akkor indul a másik vonatom. Erre felajánlotta, hogy elkísér Kandy-be fizeti a jegyemet, a hotelem és megmutatja a nevezetességeket. Hangosan kinevettem, egy kicsit meg is szeppent. De nem adta fel, erélyesen NEM-et mondtam és kifordultam az ablak felé. Békén hagyott, de elkezdett telefonálgatni. Ez nem tetszett, alig vártam, hogy megszabaduljak tőle.
Így mikor beért a buszunk, kitértem az útjából egy gyors sztutit (köszönöm) elmotyogtam és futásnak eredtem, hátha elérem a vonatom. Huszonkilós málhámmal olyan gyorsan vettem a lépcsőket mely átjárója volt a két állomásnak, hogy még magam is elcsodálkoztam.
A vonatom előttem gördült ki az állomásról…
190 rúpiáért megvásároltam a jegyemet a következő járatra, ami 2 óra múlva indult. Jegyet a kapuban érvényesítették, és megmutatták a Női Várakozót! Igen, itt a nők és férfiak külön várakozhatnak. Szuper volt annak ellenére, hogy egy lepukkant, koszos várakozó fogadott, de többet ért most, hogy férfi tekintetek pásztázzanak, hozzám szóljanak. Itt maximum egy kedves, mosoly a kommunikáció.
Mivel -újra- másodosztályra vettem a jegyet, kíváncsian vártam, hogy milyen lesz. Könyvek, leírások, beszámolók mind ezt ajánlották a turistáknak.
Először előrementem a peronon, de mivel itt nem voltak fehér bőrű (utas)társaim elbizonytalanodtam, és megkerestem őket.
Begördült 15′ késéssel a vonatunk, s a helyiek olyan gyorsan pattantak fel rá, hogy azt hittem azonnal indul is, ezért követtem példájukat. Igen ám, de a példakövetés a 3. osztályon történt. Így próbáltam átevickélni a tömeget hátizsákostul. Lehetetlen volt. Leszálltam és a vonat mellett sétálva kerestem a 2.osztályt. Telt ház volt. Hegyén-hátán az emberek. Egy kislánynál megálltam, befordítottam a hátizsákom és rácsüccsentem. Mosolyogtam, hogy ez érdekes lesz 3 órán keresztül. Láss csodát, pár pillanat múlva megjelent a kislány apja, és szólt a kislánynak, hogy menjen vele, engem pedig leültetett a helyére. Na így már jobb 🙂
A 3 órából 4 óra lett, így délután 5-re értem Kandy városába. Gyorsan felírtam, hogy másnap hogyan mennek buszjáratok azokra a helyekre melyeket megszeretnék nézni, valamint a visszafelé útra IC-t 🙂 Mert ez a 4 órás út vonaton nagyon hosszú, bár mindig történik valami… kókusztejet, frissítőket, különféle sült dolgokat árulnak egész úton 20 – 50 rúpia között. Így felesleges bevásárolni az útra.
Ezen az úton is találkoztam ismerősökkel, még az első napomon együtt ültünk azon a buszon, amelyik az álhotelhez vitt. 🙂
Közben hatalmas vihar kezdett kint tombolni…
Kievickéltem az állomásról, tukk-tukk-osok hada lepett el. Legyen viszonyítási alapom mutatom a felírt címet , de értetlenül nézik és viszik a kis cetlimet, én meg megyek utána 🙂
Az egyik nem is hallott róla, a másik az alatta lévő sort elemzi, a harmadik azt mondta, hogy nem is itt van, a negyedik nem vállalja. Már beültettek két helyre is, de kipattantam mindegyikből, mert láttam rajtuk a bizonytalanságot.
S fogtam magam az egyik tanácsa után elindultam a buszmegálló felé, hátha tud valaki infot adni.
Séta közben, váratlanul leintettem egy tukk-tukk-ost. Abban a pillanatban mikor megállt 3-4 fiú jelent meg és elkezdtek beszélni az én taxisomhoz. Először azt hittem, hogy leakarnak húzni és azt beszélik, erélyesen rászóltam arra aki beszélt hozzá, hogy STOP! most én beszélek és elküldtem őket.
Utána derült ki, hogy az volt a bajuk, hogy ez az ő területük volt, s hogy képzeli, hogy elhalássza előlük a kuncsaftot.
A taxisom elvitt egy másik “bandához”, s ott is elkezdték elemezni a címemet, amiben egy öreg nénike is “beszállt”. De legalább Ők szimpatikusak voltak…
Pár perc után robogtunk felfelé a dombokon. Nem voltam biztos, hogy jó helyre megyünk, taxisom nyugtatgatott, hogy igen.
Mikor odaértünk, nem engedtem el, amíg nem igazolták vissza, hogy valóban jó helyen vagyok.
Hát persze, hogy nem jó helyre vitt 🙂
Szerencsére egy kedves férfi segítségemre sietett. Leveleim közül megkerestem a foglalásom, Ő pedig felhívta a szállodát és pontos információkat kért.
Majd próbálta angolul elmondani nekem, de én javasoltam neki a google fordítóját :)))
Felírtam az újabb városnevet egy papírra és robogtunk vissza a buszállomásra. Közben már újra mosolyogtam és jókat nevettünk ahogy bemutatta, hogy milyen dudahangjai vannak az Ő kis paripájának.
A megfelelő buszig elvitt, ott megbeszélte a sofőrrel, hogy meddig vigyen és beültetett a sofőr mellé. Mindenki kedves volt velem a sofőr, a kalauz – nem volt elég apróm, de csak legyintett -. Majd felszállt egy Anya Fiával s szorítottam nekik helyet, ez külön üdvözlés lett irányomba. Próbáltam a fiúcska nevét megtudakolni, de egyszerűen nem tudtam kiejteni, helyette jót nevettünk rajta. Leszállásnál boldogan integetett a fiút…
25 km után tett le a buszos a tukk-tukkosoknál, akik újra nézték a kis cetlimet. De most már tudták, hogy merre menjenek 🙂 Nem volt energiám az áron alkudozni, így egyből rábólintottam a 200 rúpiára.
Ne tudjátok meg milyen úton vitt felfelé… Azon gondolkodtam, hogy holnap hogyan jövök erről le, mert erre se autó, se taxi talán még a madár se jár. S ha lejutok, megint mennyit kell buszoznom, hogy eljussak A-ból B-be, s utána még arra a pár helyre amit megszeretnék nézni.
Taxisommal elkezdtem üzletet kötni, hogy egész napra nem-e tud autót szerezni, sofőrrel (itt aztán még 1 km-t sem vezetnék!) és mennyiért. 2000 mondott, de tukk-tukkal….ááá azt inkább nem 🙂
Nagy nehezen felértünk, gyors fizetés után az ajtóba az üdvözlő italom várt. Hát egy valóban elegáns hotel lett a mai napom fáradozásának gyümölcse! ( napi 5 e Ft :)) reggelivel )
Vacsora után, megbeszéltük a recepcióssal/vagy tulaj nem tudom :), hogy holnap Ő autóval elvisz mindet megmutat egész nap 3000 rúpiáért 🙂
Minden jó, ha vége jó 😉
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: