Búcsú Thaiföldtől – igazán kalandosan

2012. január 26.

Időben érbedeztem, majd gyorsan felöltöztem és a reggeli kávém után siettem át a szomszédba motort bérelni. Sajnos – bár nagy kedvem nem volt motorozni (nap miatt) – közölték, hogy mára nincs szabad motor.

Nem baj, mosolyogtam, akkor megyek taxival. Ao Nangtól Krabi városa 17 km, kb 1 óra alatt tettük meg J. Szedte össze az utasokat, minden bokorban megállt, sőt többször is visszatolatott. Ráértem, így csak mosoly nyugtáztam a történteket. A városba a taxis átültetett egy másik taxiba, mely a Tesco felé ment, mondván, hogy a Big C is erre van.

Ujjongva léptem a modern, tiszta üzletközpontba. Nem nagyon szeretem a plázákat, de most ennek kifejezetten örültem. Tisztaság mindenütt, és a wc is meseszép JNem gondoltam volna, hogy ennyire tudok örülni ennek.

Pikk-pakk megtaláltam a fotós kínálatot. Vagyis megkérdeztem a biztonsági őrt, Ő pedig a hátam mögé mutatott, hogy ott állok J

S először az utam során, jóképű thai férfi köszönt rám. Kiválasztottam 3 gépet, hogy szeretném megnézni. Türelmet kért, hogy előkeríti a kollégáját. Nagyon kedvesek voltak, igazi eladók! Kb. 15’ után megállapodtam egy Canon gép mellett, mely 3 000 bath volt.

Utána még vásároltam kekszet és pisztáciát a holnapi útra. Tudtam volna még nektek ezt-azt venni, de az anyagi keretem adott, innét pedig már úgyis kaptatok, majd kaptok Indiából J.

 Mindegyik taxis próbált lehúzni ma, de nem sikerült, mivel tisztába voltam vele, hogy még így is jó járnak velünk turistákkal. Az utolsó aki vitt vissza Ao Nangba, láttam rajta, hogy szereti a pénzt, mellette laza, csupa vigyor. Megtudakoltam tőle, hogy 100 bathért nem-e vinne el Pen Beachig. Azt sem tudta, hogy merre van J. Egy thai srác sietett segítségemre, majd elmagyarázta neki, én pedig megerősítettem, hogy majd mutatom az utat. De mondtam, hogy 10’ várjon majd, mert valami kaját kell vennem. Óhhh nagyon megörült, és elvállalta. Én pedig lekönyveltem, hogy spóroltam 200 bathot. Közelítettünk a város központja felé, egyszer hátraszól és mutat egy utat, hogy az e, – ráztam a fejem, hogy nem.

Majd nem sokára megnyomtam a csengőt, hogy leszeretnék szállni, előrementem, s mondtam, hogy itt vegyen fel. Rázta a fejét, hogy mégsem, mert itt van elég taxis L. Nem értettem… arra gondoltam, hogy nem lehet neki ilyent tenni…

Mert itt azért kemény világ van köztük. A világ gyilkossági listáját vezetik, belső viszálykodások és szerelmi féltések miatt. Jánostól tudom, hogy majdnem minden férfinál pisztoly lapul, de a turistákat nem bántják, ahhoz nagyon nagy indok kell. 

 Ha nem, akkor nem és továbbsétáltam a kifőzde sorára. Megkívántam a curry-s halat, így csomagoltattam be – gondoltam jó lesz vacsorára, és kértem még egy green curry-t így búcsúzásnak Thaiföldtől.

Pedig ekkor még semmit sem sejtettem mi lesz még…

 Benjinek megvettem az övet, és számolgattam a maradék pénzem, hogy ép kitart. Gyorsan leintettem egy taxit, – már nagyon fáradt voltam – alkudtunk egy sort és behuppantam a tuk-tukjába. Hát akkor mindketten felnevettünk – ismerjük egymást J, Ő vitt legelőször ki Pen-hez.

Búcsúzásnál már az új masinával fotózkodás és integetés.

 Pentől kérném a kulcsomat, ő pedig mosolyogva közli, hogy holnap 11.00 indul a kuala lumpuri buszom, és adná oda a jegyet. Ááá az nem jó mosolyogtam, mert nem érem el a gépemet. Leolvadt a mosoly mindkettőnk arcáról. Idegeskedve telefonálgatott, én megtartva a nyugalmam, bízva abban, hogy úgyis megoldják. Ő pedig csak mondja, hogy full – full minden járat…

Majd egy telefonváltás után, monda, hogy siessek csomagoljak visznek. MA!.

 Nem siettem, visszasétálva letusoltam, hajat mostam s úgy kezdtem el összepakolni. Utolsó mozzanatoknál már ő is megérkezett egy taxissal a bungimhoz. Átnyújtott egy thai írással teli papírt, amit értettem belőle 18.00 indulás és Hat Yai.

 Adott 1600 bath-ot, hogy 1000 a jegyre adott pénzem, 600 a szállás miatt (árengedménnyel kaptam az utolsó éjjelt), de 500 fizessek a taxisnak, 1100 pedig az új jegyem.

 Megörültem, hogy mégis sikerült elintéznie. Búcsúnál elmaradhatatlan fotózkodás – mindkét részről – és kapott még 2 pusszantást tőle, hogy milyen ügyes volt.

A taxisnak odaadtam a pálinkát – nem hurcolom feleslegesen, és úgy sem iszok -, otthagytam a vízalatti fotósgépemet (3 éves film van benne, nem szép halakat fotóztam és már rozsdásodik is), a lakatokat (nem jók L) és elindultunk.

 Abban a tudatban voltam, hogy a taxis Hat Yai-ig visz. 15’-e szinte már mindenről beszélgettünk amit a szókincsem engedett. Nagyon tetszett neki, hogy a kutyámat Krabinak hívják J.

Már azon gondolkodtam, hogy elég egyhangú lesz a 3 órás autókázás, (korábbról tudom a menetidőt) mikor lekanyarodik egy mellékutcába és megáll egy kihalt utazási iroda félénél, s közli, hogy megérkeztünk.

Micsoda????? sziszentem fel és nem szálltam ki az autóból. Ő bement, hogy valakit előkerítsen. Jött is egy fiatal lány. Látom, hogy nagyon beszélgetnek arcukon nincs semmi biztató.

Kiszálltam. Elkezdődött a nagy magyarázás minden nyelven. Rendben, hogy nem tudok angolul, de a csajnak olyan akcentusa volt, hogy még az ismert (angol)szavak is thainak hallatszott a szájából. Az én kis agyacskám pedig ragaszkodott ahhoz, hogy Hat Yai-ig vigyen a taxis. Persze, hogy csak eddig szándékozott… Istennek nem akartam megérteni, hogy mi az a szó: Penang.

Mondtam, hogy írják le tételesen az útitervet. Nem nagyon akarta megérteni a csaj, ekkor átvettem a „vezetést”. Időpontokat írtam, helyiségneveket és végre megszületett Penang egy városnév Majáziába!

Kb. ¾ óra múlva kiderült a következő útiterv:

2012.01.27.       17.00 indulás Krabi – Hat Yai minibusszal 350 B

2012.01.27.       09.00 indulás Hat Yai – Penang minibusz 750 B

13.00 indul egy kínaiak szervezésében Penangból pedig Kuala Kumpurig  busz, amit ott kell kifizetnem!

Szóval duplájára nőtt a költség! Ami nem nagyon tetszett és mondtam is a csajnak, aki még azt sem tudta megmondani, hogy mennyi lesz az utolsó utam költsége. Ráadásul nem lesz nálam maláj pénz, csak dollár.

10’-i azon kínlódtam vele, hogy mikor ér oda a busz K.L-ba, de az istenért nem akarta megérteni. Először mondott éjjel 4 órát, majd délután 5 órát.

 Majd mindketten megtöröltük homlokunkat felnevetve, hogy ez nem semmi egy szervezkedés volt.

Elvonultam, nagyon nem voltam összhangba, sőt ideges voltam! Még a taxistól kértem egy szál cigit és úgy elszívtam, mintha nagy dohányos lennék J.

 Meditációm hatalmas nyugalmat hozott, sőt felkacagtam, hogy na bumm mi van akkor ha lekésem a gépem? Hagyom a sorsomat, hogy vigyen arra merre kell, és ahogy akarja…

Később megérkezett egy idősebb hölgy akivel pikk-pakk megbeszéltük az utazásom történetét, s láttam rajta, hogy valami nem stimmel. Nevetve kérdeztem, ő pedig nevetve próbált kitérni. De azért kibökte: a busz hajnal 5-kor érkezik. Szóval a gépem meg indul 6.20-kor… Nem volt idegeskedés benne, nevettem… Ez valóban kalandos lesz!

Indulás előtt a csajszi még leírta egy papírra, hogy: TD valami, meg hogy bus station. Na erre is mire rájöttem, hogy ez egy hotel J

 17.15-kor indultunk el, a sofőrön kívül 5 nő volt még az útitársam. Még világosba elkezdtem írni a mai napom, merthát gondolva hullafáradt leszek mire odaérünk, s kitudja hol töltöm az éjszakát!

Minél délebbre mentünk, annál jobban látszodott az iszlám kultúra világa.

Megálltunk egy nagy pihenőnél rajtam kívül nem volt fehér ember. Kedvesen mosolyogtak rám a nők, ez nagyon megnyugtató volt. Díszes, csicsás buszt fotózván nagy kiabálásra lettem figyelmes – talán nem szabad? – néztem érdeklődve körül. Hát a buszos kiabált nekem teli vigyorral, hogy Őt fényképezzem már! J

Többen megállítottak, hogy honnan jöttem, milyen nemzetiségű vagyok stb…

Az utastársaimhoz is mosolyogva érkeztem, s Ők is egyből közlékenyek, érdeklődőek lettek velem.

 Először este 9-re saccoltam a megérkezésünket, mely 10.30 módosult. Busszal odavittetem magam a hotelhez.

 A recepciós lány közölte, hogy nincs szabad szobájuk mára, mivel kínai új év van! De én  csak álltam és nem tágítottam. Kértem, hogy segítsen. Mondta, hogy a közelbe is van egy hotel, de az is tele van.

–          Hát akkor hol alszom?? –kérdeztem kérdőn /Ahogy beértünk a városba ez a lehetőség is átvillant, de sehol nem láttam olyan helyet, ahol egy fehér bőrű nő éjjel lehet/

Telefonált, majd szólt egy srácnak és kitakarítatott egy szobát. 500 bathot mondot + 300 tax-ot. Közöltem vele, hogy csak 500-at tudok adni, érdekes egyből elfogadta.

 Nagy csodát nem vártam a helytől, de teljesen megfelelt a nagy tágas szoba, hatalmas ággyal, légkondival 2 üveg ásványvízzel. Teljesen megfelelő ár, főleg ha ketten béreltük volna.

Ezért fogyott a pénzem mivel –egy kivételével- mindenhol kétszemélyes szállást béreltem. Csak Bkk és pár helyen van single szoba. Örültem annak, hogy egyáltalán szállásom lett!

Nagyon dél Thaiföldön járok, Hat Yai egy ócska, lepukkant város. Csempészközpontnak tartják, meg aki vízumot jár hosszabbítani itt száll meg. Minél előbb jobb eltűnni ebből a városból…