4 sziget túra

2012. január 24.

Hát kicsit elkiabáltam, hogy elfogadtam a fürdőm. Ez tegnap estig tartott! Lefekvés előtt még még meglátogattam. Kitaláltam egy –számomra– új módszert, félúton dolgom végeztén hát nem mászik valami ki a vízleeresztő csövön. Idejét sem tudom, hogy mikor sikítottam már ijedtembe,  most sikerül… A kis „dög” pedig futott a szobám felé! Tudtam ha bejut, akkor én tuti nem alszok ott. Pillanat töredéke alatt cselekedtem, le a papucs és a küszöbnél sikerült lecsapnom. Majd bocsánatot kértem tőle, hogy beszariságom miatt az életével fizetett. L

Még egy hernyó félével is ezt tettem… ezek után persze, hogy nem volt valami nyugis az éjjelem. Sőt arra gondoltam, hogy lemondom a szigeti sznorkelezést és az sem érdekel a holnapig van kifizetve szállás inkább bemegyek a városba…

 Reggeli 7 órai kelés kicsit nehezemre esett, tiszta aggyal a – tegnapi eset után – úgy döntöttem mégis maradok még egy napot.

 Pen a kávénál mikor kihozta, említette a mai 4 sziget sznorkelezést, hogy jönnek – visznek, egész napos ellátást kapok a hajón.

– 4 sziget?!!! kérdeztem vissza, – rosszat sejtettem.

– Igen, – helyeselt s sorolta a szigeteket mosolyogva.

Hát nem tudtam mosolyogni, ezt a túrát már egyszer megcsináltam Krisztával 3 évvel ezelőtt.

No mindegy, úgysem lehet ugyanolyan, hisz minden változik…

Gyűjtő taxi szedett össze kb. 20’ késéssel, két srác már ült a kocsin mikor hozzájuk csatlakoztam. Nem tudtam megállapítani, hogy milyen nemetiségüek lehetnek. Mintha ha az angol keveredett volna a japánnal J

Egy nagy elosztóhoz vitt minket, ott át kellett adni a Pentől kapott papírt, cserébe pedig kaptam egy piros nagy matricát rajta 9 számmal. Nagyon sokan voltunk az elosztó utcáján, mindenki ment valami programra. Phi – phi, Hong Island, 4 Island stb…

Nézgelődtem, hogy kik lehetnek az útitársaim, próbáltam memorizálni az arcokat, hogy majd ne tévelyedjek el … JIgen ám,  – pár kivételellel – de mind egyformák JThaiok, malájok stb…

Mivel mi indultunk a legkésőbb, szerencsére csatlakoztak „fehérek” is. Mindenki párban, családosan állapítottam meg, majd észrevettem egy srácot aki szintén egyedül volt.

 Beszállásnál oda is ült mellém. Gaelnek hívták és Madridból érkezett. Pár napja érkezett Thaiföldre, Indiából. Ahol 3 hetet töltött egy barátjánál, Delhit és Goát térképezte fel. Itt Thaioknál sziklát szeretne mászni. S ismeri Magyarországot, visszatérő a Sziget Fesztivál miatt J.

Jó fej volt, illedelmes és figyelmes.

Első sziget Tup szigete volt, tele turistákkal. L Ha ezt tudom, elkerülöm az egészet… De ha már ez van, megpróbáltam jól érezni magam. Halacskákat nézegettem a vízben, teljesen közel odajöttek amikor jöttem ki a vízből. De ilyen fotókat már látthattok tőlem J. Végre úgy sznoriztam, hogy kicsit sem paráztam a vízben (Aki igazán ismer, az tudja, hogy nagy víz parám van).

Már indultunk volna a másik szigetre, hát nézem, hogy Gael nincs sehol. Nézem a partszakaszt, és megakad a tekintettem rajta. Mászik a sziklára, hogy magához vegye a hátizsákját, erre a fa alsó ágán egy nagyobb majom ül. A környéken lévők máris kapkodták elő a fényképezőjüket, hogy megörökítség őkelmét. Gael nyújna a táskájáért erre a majom éktelen rikoltozásba kezd, Ő gyorsan visszatáncol. Én pedig dőltem a nevetéstől J. Utastársaim is figyelték, hogy mit nevetek ennyire hangosan, a „hajós kapitány” pedig csak fújja a sípját, hogy a lemaradt turista jöjjön már! S kémlelte a másik irányba a szigetet. Odamentem hozzá és tájékoztattam, hogy a majom miatt nem tudunk indulni J. Addigra már turisták félkört alkotva a majom körül – tisztes távolból – riogatták, dobálták, az persze meg sem mozzant. Gael kihasználva, hogy a majom most inkább a többi turistával van elfoglalva, gyorsan kimentette a zsákját.

Visszatérve a hajóra megköszöntem neki a majom show-t J.

A második Poda szigete volt. Ott még több turistával! Szörnyű látvány volt, hegyén-hátán az emberek.  3 év után teljesen elturistásodott, bárral, kajás hajókkal.

Eszembe jutott, hogy anno a Krisztával bemerészkedtünk egy darabig a sziget belsejébe. Akkor folyt az cunnami utáni újjáépítés.

Úgy gondoltam, hogy hiába törte már fel a papucs a lábamat, de ezt az egy órát nem vagyok hajlandó a tömegbe eltölteni, inkább besétálok az erdőbe, megnézve, hogy fejezték be az építkezést.

Gyönyörű pálmaliget vett körül, s már mosolyogtam is J – így. Egy étterem mögött vitt az út, megnéztem hogyan szárítják a halfiléket, pár legyecske köpdöste…de biztos ez a titka J

Mentem beljebb és beljebb, majd megláttam a cunami szirénát, leszerettem volna fotózni és mentem a megfelelő szög kereséséhez s mit látok előttem a bokrokon túl… a tengert! Gyorsan elsiettem – így elmaradt a fotó – hát alig volt pár ember, igazi trópusi látvánnyal! Ez tényleg képeslapi idill. Hófehér, finom homokos tengerpart, türkizkék tiszta víz. Meseszép!

Egy valamiből volt kevés, az az árnyék. Egyre melegebb van, a nap már teher…bújok előle, ha tehetem. Nem akarok barna lenni! De itt nem is barnák voltak az emberek, hanem szinte feketék!

 Visszatérve újságoltam a srácnak, hogy milyen jó kis helyet találtam, látszott rajta, hogy ő pedig szenvedett itt.

Chiken szigeten újra sznorizás jött. Nagyon csodálkoztam magamon, semmi félsz nem volt bennem,  mikor a hajóról a vízbe ugrottam. Lehet, hogy megoldottam a nagy víz parám??? J  Alig volt pár fajta halacska, de klassz volt mikor halraj úszott keresztül rajtam én pedig vegyültem köztük J. Sok turista miatt kerületik ezeket a helyeket, afrikai élményeimből pedig tudom, hogy a legszebb sznorizós helyek pedig a nyílt vízen vannak, nem itt a sziklák tövében. Persze a helyi hajósoknak megkell védeni azokat, s főleg azok láthatják akik több zsét csengettnek 😉

Utána ebéd következett, száraz rizs csipős szószokával amiben úszott pár hús darab. De ízletes volt, s ez a lényeg!

Befejezésnek következett a jól ismerős: Railey J

Spanyol srác okulva az előző szigeteki esetből, jött utánam és tudakolta, hogy merre menjen és arra mit lát J. Mosolyogva elirányítottam a mászós helyekhez, én pedig álltam és magamba kuncogtam, hogy most mi a csudát nézzek meg 30’ alatt, mikor pár napja az egészet bejártam.     Úgy döntöttem, hogy megnézem a majmokat és hátha szerencsém lesz kifogom megint az etetésüket. Nem hogy etetés nem volt, hanem még majmok sem!  De rengeteg turista! Ma olyanokba futottam bele többször is, ami a következő felállás volt: vén, töpörödött – pelyhüdt bőrű „faszkalapok” – ezekre mást nem tudok – fiatal (nagyon fiatal!), kedves, szép lányokkal. Olyan igazi gyomor felforgató látványok voltak számomra. Erre az egyik nem odajön, hogy fotózzam le őket… Gondoltam kell az otthon maradott cimboráknak mutogatni.

Majmok helyett ilyeneket kaptam J

Visszamentem a sziklákoz inkább gyönyörködni az izmos pasik látványába. Jaj, csajok mennyi szálkásan izmos srác volt! Nem edzőterembe nevelkedtek ám J, hanem a sziklákon. Mivel a sziklamászás minden izmot megmunkál és átformál. Bár ezek a fiúk akik itt voltak tudták ezt, hogy itt „fellépnek”, így klassz kis show műsort is kaptunk. Izom bemutató, lecsúszások, bohóckodások…

 5’ perc elég is volt belőlük, kb letelt az adott idő véltem úgy, hogy megsem néztem az órámat mikor leszálltam a hajóról, sőt biztos sem voltam abban, hogy 30’ mondtak itt létnek J

Nézem a sok-sok hajót s már a végére érek a miénk sehol… Óhhh biztos elsétáltam mellette. A zöme long hajó volt (amire kb. 15-20 fő fér), a miénk pedig nagyobb (nem tudom a név megfelelőjét J) összefüggő tetejű. Hát abból csak egy volt, s a személyzet nem ismerős rajta.

Hmmm… most mit tegyek. Visszasétálok a sziklamászókhoz ott láttam pár útitársat. De útközben megálltam, hogy ők már biztosan nincsenek ott. Nagyon égetett a nap! Bekellett mennem a vízbe, mert már nem bírtam. Kijöttem leheveredtem a töröklözömre és vártam. Ne kérdezzétek, hogy mire, mert azt magam sem tudom J. Nagy bajom nem lehet, innét is hazatalálok. Nem bírtam sokáig, szenvedtem a napon és sehol egy árnyék!  Kezdtem összepakolni, és hallom ám, hogy a szomszéd csajt hangossan üdvözlik. Odanézek, hát nem az útitársaim J. Nézek a víz felé, a hajónk pedig evickél a part felé.

Kiszállás után, az utasok nagy részét már vitték is a szállásuk felé. Mondtam én is a szállásom nevét az elosztó srácnak, amivel nem nagyon tudott mit kezdeni, s azt mondta mint a többi várakozónak, hogy 40’ múlva jönnek értük. 

Úgy gondoltam, hogy eszek legalább a városba, itt úgyis fele áron van. De eljutottam majdnem a kajás sorra, mikor tudatosult, hogy nem is vagyok éhes. Inkább megkeresem az egyetlen automatát, melyből tudok pénzt felvenni, így nem kell mégegyszer elutazásom előtt a városba jönnöm. 

Igen ám, de amilyen összeget akartam kivenni az nem volt feltüntetve. Angolul pedig még mindig nem tudok J. Körbenéztem, távolban egy elég fehérbőrű turista srác. Intettem neki, hogy jöjjön már ide, Ő pedig visszamutatott, hogy Ő? J Igen, helyeseltem… Mosolyogva odajött, elmondtam, hogy mennyit szeretnék kivenni, de nem tudok. Segített. Majd mosolyogva, integetve búcsúztunk.

Benjinek akartam venni egy övet. Hát az istenért nem láttam meg. Bezzeg előtte, mindenhol abba botlottam. Ha nem látom, akkor nem kell most megvennem – figyeltem magamat -.

S sietősre vettem a figurát – magam sem tudom miért, hiszen volt még jócskán a 40’ vissza.

Beigazolódtam J, vártak már rám a reggeli sofőrünk. Hogy hol voltam… nem teljesen mindegy, már itt vagyok és indulhatunk.

Hazatérve a nap fénypontja következett:

Pen szinte rohant a kulcsommal és csupa mosoly volt. (talán megérezte, hogy le akarok lépni? J)

Nyitom az ajtót ésssssssssssss…. ki van takarítva a szobám, a fürdőm friss illattal, új töröközők, 2 üveg víz. Táncolva, ujjongtam J

Tisztálkodás után gondosan egy fél literes petpalackkal tömte be a lefolyót – János tanácsára J-, hogy ne legyen újabb látogatom.

Most már túlvagyok a vacsorán, egy londoni párocskával „sztorizgattunk” – na ez erős túlzás volt részemről J-, de közöltem velük, hogy nem beszélek angolul, de azért elég jól ment a nemzetközi kifejezéses élmény megosztás.

Jaj, most be kellett jönnöm, mert a tetőn valami ficergett nagyon. Sőt most itt a szobába is reng felettem az a valaki… de hogy Ki lehet? jobb ha nem tudom, elég csak a kis gekkom, akivel megosztom a szobám.