Motoros felfedezés

2012. január 23.

Este fél nyolc van és hulla fáradtan zuhanok be a kis vackomba. Érthetetlenül áltam most ehhez, de végiggondolva, mit csodálkozom, hiszen 12 órát végigpörögtem. Lássuk csak az elejéről…

 6.30-kor ébredeztem a kabócák éktelen rikoltozására. De mosolyogtam egyből, azért mert tudtam, hogy max. 10’ tart, a másik pedig, hogy végre először teljesen átaludtam az éjszakát! J

Kicsit még lustiztam, majd kidobott az ágy egészen a tengerig. Bungimtól kb. 150m. Laza bemelegítés után végre futottam a tengerpartpon, ahogy álmaimban élt a kép. Senki nem volt csak én és a tenger. Nap sugarai már próbálgatták erejüket, de a lágy szellő még elnyomta. Élmény volt!

Sőt utána meg is éheztem. Eddig nem reggeliztem mióta kint vagyok, valahogy sosem éheztem meg délnél előbb. Most viszont reggeli menűt kértem: 2 tojásból omlett, 2 szelet félpirítós vajjal és dzsemmel, valamint a kávé.

Napágyban lazítás közben azt a lehetőséget adtam a mának, hogy motort bérelek és elintézek pár dolgot a városban (Ao Nang). A kajakozás ráér még 😉

Szomszédban béreltem motort, hát egy lepukkantat sikerült megkapnom. Gyorsan előkaptam a telefonom és úgy csináltam videot a paripáról, hogy a tulaj csajszi is jól lássa. /Itt előszeretettel fizettetnek ki minden sérülést a (tudatlan)turistákkal./ Sőt láttam a csaj szemében rafkót, nem tetszett.

Észrevettem, hogy üres a tank. Áááá van abban még –mondta. De hangsúlyozta, hogy félig tele hozzam vissza.  Alig tudta beindítani – így akarja átadni?-, gyorsan elmutatott mindent, -nehogy megjegyezzem J– és elment. Átgurultam a szállásomra, ahol bepakoltam a kis cuccom és indítottam….semmi! Meg sem nyekkent! Pen sietett a segítségemre. Látszott rajta, hogy nem tetszik neki ez az egész… neki sem sikerül L. Majd próbálta berúgni, úgysem ment. Szólította az egyik alkalmazottját (nő), hogy segítsen. Nagy nehezen sikerült. De felhívta a figyelmem, hogy mielőbb tankoljak! Na így menjek nyugodtan bármerre is…

Már rég motoroztam, hogy én vezetek. Mikor is? Háááát 3 éve, mikor itt jártam J

Furcsa volt a balra tartás szabálya, de hamar megszoktam. S mire beértem a városba élveztem az egészet. Próbáltam több automatából pénz kivenni, de elutasította a bankomat J. Ha nem akkor, nem…csak hát dollárt sem hoztam be átváltani. De nem érdekelt, majd megoldódik. Ténferegtem a forró városba, megkerestem a helyi árusokat, és egy friss banán shake-kel dobtam fel magam. Gyűjtőtaxitól érdeklődtem, hogy Krabiba megy-e a Big C felé. Először azt mondta, hogy nem, majd hirtelen, hogy szálljak fel. Már indultam is volna, de visszasétálva megkérdeztem, hogy az is 50?, persze, hogy 20-szal több J. Legyintettem rá és mosolyogva továbbmentem. Hiszen itt van a motor, legfeljebb bemegyek azzal, úgyis teletankoltam. Elindultam Krabi városába. Betértem egy helyi kifőzdébe –mert kedvesen mosolygott a kiszolgáló­­- s igazi csípős curry-s thai kaját burkoltam a bendőmbe, melyet vízzel próbáltam csillapítani. A lányzó jókat cuncogott.

  Kezdeti pár nap kivételével, nyers gyümölcsöt eszek, jégkockával kevert shaekekkel hűsítem   magam, sőt általuk fogyasztott vizet is iszom és SEMMI bajom!

 Mert a kezdetektől elfogadtam, nincs bennem félelem, hogy megbetegszem (bár betegen indultam el) vagy napokig ágynak dönt az átállás nehézsége (bélrendszer). Sőt tegnap este ezt a tré fürdőt is legyőztem 😉

Folytatva az utam, egy valamivel nem számoltam: 35 km-t motorozni megfelelő sisak nélkül lehetetlen. A szemem még időben jelzett, így lassítósra vettem a figurát és énekelve gyönyörködtem a tájba.

Jaj, de szép helyeken jártam. Letértem néha-néha a főútról, s a szabadság íze keveredett bennem.           

 Bár már jól tudom, hogy mi a valódi szabadság, hát azért ez se semmi! Úgy menni a nagy Világba, hogy azt sem tudod merre vagy és hová lyukadsz ki, közben nem figyeled hány óra van,

 nem jár a kis agyad, hogy mit, hol, mikor intézz el, teljes lényeddel a JELENBE élsz.

 Ahogy így jártam az utat, megálltam banánt venni. Amíg ott várakoztam, az villant át, hogy annyira ismerős helynek tűnik. De elhessegettem, hiszen itt minden egyforma.

Indultam tovább, hát pár méterre egy tábla jelzi, az én kis szállásomat J, hát persze, hogy ismerős volt a hely pár napja itt vásároltam J

 Korainak tűnt az idő, így nem kanyarodtam „hazafelé”, hanem továbbmentem az úton.  Kb. 15’ motorozás után megláttam a tengert, de valahogy nem akaródzott arra menni.

Látom ám, hogy az út olyan furcsa –kihalt – területen megy, s az úton akadályok vannak és katonák. Na persze, hogy a Királyi rezidenciára jutottam J. Gyors mosoly váltás a katonákkal s jobbnak láttam megfordulva a tenger felé venni az irányt. 😉

Hát itt is szép volt a tengerpart, sok – sok halászhajóval megspékelve. Kiterítettem a törölközőt és irány a tenger.

Itt nem kagylóhéjakkal volt elborítva, hanem kövekkel. Nem bírtam sokáig a vízben – egyre melegebb -, de kiterülős fetrengéshez sem volt kedvem. Persze, hogy sétáltam km hosszan. Egyre többen lettek. Villasorra értem be. Csodálatos villák, mégcsodálatosabb környezetben. Végre zuhany fedeztem fel! Gyorsan mindent lepakoltam és néztem, hogy is működik? J

Adott egy fa, annak van két olyan ága ha meghúzol egy zsinórt édes, meleg vizet permetez rád amíg akarod. Jó sokáig akartam J

Továbbsétálva – ekkor már kb. 1,5 km – hatalmas építkezést következett. Nem láttam még ennyi thai férfit egyben dolgozni! JLe is fotóztam, ők pedig kedvesen integettek. 

Még pár luxus villa és a part végetért. Visszafordulva az emberekre lettem figyelmes. Sehol egy mosoly, mindenki kimért, üresség kedvtelenség.

/Hmm…visszaemlékeztem azokra az időre, mikor jó pár éven keresztül luxus-sablon nyaralásokra jártam Európában-Afrikában. S mire is emlékszem belőlük? J inkább maradjon az én titkom 😉 /

Akkor már az én kis lepukkant fürdős ( J) lakosztályom tele jókedvvel, mosollyal … mert erre biztos, hogy minden percére emlékezni fogok!

 Hazaindultam, majdnem 80 km-t motorozás után, még azt kértem a „Jó Fejeimtől”, hogy a bérbeadó csaj ne kössön bele semmibe (merthát a jobboldali visszapillantó használhatatlan, s azt később vettem észre).

 Annyira rendben volt, hogy még azt sem nézte meg, hogy a motort tényleg visszahoztam J

Sok volt ma a napfényből, hát nem is tudom holnap, hogy bújjak kicsit el előle…

Pen-nel megbeszéltem, hogy végig maradok s intézze a kuala lumpuri jegyemet, mert nem sokára elhagyom Thaiföldet, hogy egy újabb – idegen– országot fedezzek kicsit fel.