Utolsó nap Ko Phangan-on

2012.01.18.

Sokat nem kellett aludnom az éjjel. Hajnalig a thai disco éktelen zaja keveredett a kukorékolással, csatlakozott valamilyen madár rikácsolással.  Ha így alszok pár órát, azt is felszínesen elfogy az energiám és a jó kedvem. Azt pedig nem akarom! Reggel döntöttem, holnap indulok tovább. Motort akartam bérelni Johnny-tól, hogy összeszedjem a mosatásra beadott ruhám (1 kg ruha kb.40 bath /x7/), elintézzem a tovább utazásom, és kiránduljam egyet. De sajnos – vagy mégsem – Johnny nem volt sehol. Fogtam magam kitakarítottam a konyhát, a nappalit és a fürdőt. (na jó a fürdőben a wc-hez nem nyúltam J) Végre rend lett! Hát amikor megérkeztem ide, minden hegyén-hátán volt a konyhában, vastag porral betakarva. Igazi legénykonyha J.

Többiek is elszívárogtak. Így ma szintén nem volt munka, igazi thai hozzáállás J. Majd elkészül…valamikor.

Majd lesétáltam a központba. Gevin tegnap mutatott egy rövidebb utat, így sokkal hamarabb értem le. Elkezdtem keresni a tegnapi helyre beadott ruhám. Megbíztam Gevinbe mikor odavitt, és a csajszi nem adott róla papírt – gondoltam, jó ismerősök – . Betértem az általam vélt mosodához, hát persze, hogy nem az volt. Már majdnem kihívtam a szomszéd mosodást, mikor látom, hogy pár méterrel ugyanolyan mosoda van. Átlibbentem, mert ismerősnek tűnt a csaj (jaj, némelyikek de egyformák), kiderült a szomszédjának adtam be. Az mutatta, hogy még nem száradt meg. Mondtam, hogy nem probléma majd visszajövök 1 óra múlva.

Ebédelni akartam, de hirtelen meggondoltam magam és lefordultam az útról. Fogalmam sem volt arról, hogy hová visz…. hát a tengerpartra tévedtem, amit 2 napon keresztül erőlködve akartam elérni. Szóval csak lazán, és figyelj az érzéseidre és akkor a megfelelő helyre érsz.

Ahogy sétáltam lefelé, hát szembejött Gevin és Elizabeth (angol fiatal csajszi).  Alig voltak emberek ezen a szakaszon, igazi hippi bungalók voltak szanaszét a pálmaligetbe. Sajnáltam, hogy nem volt nálam fényképező… (fényképezőmnek nem lett végleg vége – amikor kedve van bekapcsol, ha nincs kedve akkor ki)

Kár, hogy tele van szeméttel egész Thaiföld. Itt is a tengerbe sörösüvegek, dobozok, flakonok. Elcsúfítva a szépséget.

Mamához betérvén, nem a megszokott ételt rendeltem. Papaya shake-met pedig teljesen elfelejtették. (és ma összerakva az egész kajás sztorit, mégsem tévedtem első nap, de ezt most inkább nem magyaráznám el) Pár falattól teljesen jólakva – sőt annyira nem is ízlett, mint a curry-s kedvenceim – távoztam.

Betértem az utazási irodába, ahol két lehetőség közül kellett választanom:

1.      6.00 indulással – ekkor taxi nem visz a kikötőbe – 13.00 órai érkezéssel vagy

2.      11.00 indulással – taxival a kikötőbe – 20.00 érkezéssel.

Na feladták a leckét!

Persze reflexből a 11.00 indulást mondtam, még a csajszi is helyeselt, mert hogy mennyire korán van a 6. De végignéztem a menetidőt…atyaurisen 9! 2 óra várakozással L, esti érkezéssel Krabi városába, vagyis nem a tengerpartra, hanem a távolabbi városba, ami azt jelentené, hogy ott kell töltenem az éjszakát.

6.00 indulást pedig hogy valósítsam meg, amíg meg nem beszélem a házigazdával – mivel neki kellene bevinni Tongsalába.

Nem akartam terhet másoknak, bevállaltam a 9 órás utat. Majd úgy alakítom, hogy jó legyen 😉

„Haza” indulva elkapott egy jó kis zuhé. Nem gondolkodtam sokáig, letéptem egy banán levelet esernyő céljából . Úgy sétáltam felfelé a hegyre. Szembe pedig Johnny jött motorra, nagyon jót derült rajtam.

Aludtam egy órácskát, és egész délután pihengettem. Kell néha ilyen is, figyelek a szervezetemre.

Ahogy relaxálok kint az ágyon, egy thai férfi rám köszönt. Nem volt ismerős, így csodálkoztam mit keres itt. Mögötte pedig 50 év körüli házaspár. Fotózni jöttek a tájat -tájföldön :)-. “Beszédbe” elegyedtünk, kiderült, hogy Hollandiából érkeztek és visszatérők az országba, de erre még nem jártak. Amikor meséltem én is magamról, meg hogy hol lakok jelenleg. Teljesen feldobódtak. Engedélyt kértek, hogy lefotózzák a diófa szállásom és búcsúzóul engem is.

Este készítettem dinnye turmixot, gyömbérrel és petrezselyemzölddel. Juice-t pedig uborkából (hagyományos), sárgarépából és lime-ból. Johnny pakolt még fokhagymát, hogy a turmixba tegyem bele, számomra nem odaillő volt és átcsoportosítottam juice-hez J. Finom volt mindkettő. Magocskákat is pakolgattam félre (dinnye, banán). Jaj, most jut eszembe, hogy a banánt kihagytam a turmixból J, nem baj így is jó volt.

Hosszú út előtt vagyok, fogalmam sincs hol szállok meg, merre megyek tovább, mikor lesz újra netkapcsolatom. De így akartam, vezessen a szívem utamon és ne az elmém.

(nincs net, így újra nem tudom, hogy ez a bejegyzés mikor jut el hozzátok)