Koh Ma

01.17.

Nehez ébredeztem újra, úgy érzem nem sokára tovább kell innét állnom. Ma már flusztrált, hogy nem tudok kommunikálni. Így jelentős információkkal leszek kevesebb. Hát a végén még tényleg meg kell tanulnom angolul. 🙂

10 órára beszéltük meg Gevin-nel, hogy a közös nappaliban találkozunk. De kb. 12 lett mire elindultunk J. Az egyik csajszi banános palacsintát készített –mindenkinek- reggelire. Alig fértünk el a nagy asztalnál. Olyan ez itt, mint egy nagy család. Mindenki mindenkivel kedves, segítőkész, nyugodt és teljes lényével figyel a másikra! Nincs hangos szó, ingerültség, nemtörődömség.

Mégis úgy éreztem, hogy nem maradok. Írtam egy Krabi-n élő srácnak, hogy tud-e ajánlani part menti bungalót, és találkozzunk is, mert szeretnék már hosszabban magyarul beszélni J.

Megfigyelőként élem most az életem, kevés beszéddel.

Majd, hogy kicsit egyensúlyba hozzam magamat elvonultam meditálni. Ez mindig segít.

Már meguntam a napközbeni tétlenséget, és Johnny-tól munkát kértem. Adott 3 takarót, és mondta, hogy menjek le festeni. Hmmm jó, de hová és mit? Leindultam a háztól, közben Gevin megérkezett, hogy mehetünk. Hát sorry, akkor ma nem dolgozom…és visszavittem a takarókat.

Motorra pattantunk és elindultunk a sziget északi részére Koh Ma-ra. Gyönyörű, meseszép kilátások voltak útközben a tengerre. Ódákat zengtek erről a részről, ami tényleg valóban szép, de –én meglátásom szerint- megsem közelíti Krabi térségét.

Egy fontos dolog: nem esett ma az eső J. Sőt égető napsütés volt.

Kevés ember lézengett a parton, aminek nagyon örültem, mivel nem szeretem a tömeget. A szigetre úgy lehet átsétálni, hogy kb. max. combodig ér a víz (na persze attól függ, hogy milyen magas vagyJ). Átsétálás előtt a papucsom is „megadta” magát, ennek nagyon nem örültem, mivel a talpam nagyon érzékeny és nem nagyon szeretek köveken mezítláb sétálni. De mivel ez már egy adott helyzet volt, ezen is nevettem később. Sőt visszafelé fúrtam rá egy másik lyukat és átszerkeztettem a pacskert.

  Gevin ajánlotta, hogy masszíroztassuk le magunkat itt a tengerparton. Ismerte az összes helyit. Bevallom őszintén, rengetegszer masszíroztattam már magam, de a thai masszázst mindig is kihagytam. Inkább az oil mint, hogy tekergessenek, csavargassanak. Ezt elmagyaráztam Gevinnek is, ő neki meg teljesen mindegy volt. Hát olyan masszázst kaptam, mely vegyítve volt a thai-al. Hát párszor fel is szisszentem, de végeredmény csodás volt. Teljes ellazulás, úgy hogy még a végén a csajszi még ráadást is nyomot, mert nem keltem fel J. Utána teával invitálta, ami szintén isteni volt.

Gevin helyi étterembe szeretett volna enni, de megemlítettem neki a tegnapi talált helyemet és így közös megegyezéssel –na jó befolyásoltam J– Mamához mentünk kajálni. Ő rákot és dinnye, lime shaket rendelt, én pedig yellow curry-t papaya shakkel. Kb. 15’ eltelt az ital sehol, még poénkodtam is, hogy biztos most szedik. Újabb 10’ még mindig semmi, óhhh mondtam mindegy jó nekem a banán shake is csak legyen már valami. Erre odalépnek, hogy nincs papaya mi legyen helyette. Hangos nevetésbe törtünk ki.

Hát a kaja újra csak isteni volt! De nap fetrengős, röhögős poénja is megvolt. Hát tegnap mégis csak az áhított ételemet kaptam, csak elfelejtették a rizst hozzá kihozni J. Én pedig azt hittem, hogy leves J J J. 

Gevin is áradozott, hogy ez mennyire finom -neki azért nagy tapasztalata van évek óta itt telel-, s hazafelé összetalálkozva a többiek egy részével ajánlgatta nekik, hogy odamenjenek kajálni.

Lassan aludni térek, most csak a távolban villámlik, kakasok zaja nem hallatszik, viszont dübörög a partról hallható thai disco …. szóval ma éjjel sem biztos, hogy alszom 😉 Lehet, hogy ez miatt húz innét el a szívem? Most már kezd hiányozni egy nyugodt éjjel… több, mint egy hete nem volt részem benne.