Jó helyen vagyok

01.15

Hálás vagyok a sorsomnak, hogy erre irányított…

Reggeli tisztálkodás után, már forró kávé és joghurt várt az asztalnál. Kint csendesen esett az eső.

E-mailezés közben megtudakolták –Johnny és a barátja- mit szeretnék csinálni. Ebből kikövetkeztettem, hogy munka ma nem lesz. Csak pár dolgok szeretnék venni – mondtam. Erre felajánlották, hogy bevisznek autóval a legközelebbi 7/11-hez (supermarket). A vége az lett, hogy elmentem Velük Thongsalába(legközelebbi nagyobb város) és délben együtt ebédeltünk. Csupa mosoly voltam és jókedv. Ő rájuk is átragasztottam és a végén nem én tanultam angolul, hanem Ők magyarul J.

Johnny barátja dél angol Férfi, aki masszőrként melózik otthon, 2 hónapja van Ázsiába (Kambodzsa, Thailand), és Osho szannyansz. Rengeteget nevettünk, énekeltünk (nem érdekel, hogy nincs jó hangom J) és tanítottuk egymást. Kb. 2 órán keresztül vásárolgattunk ezt – azt ami egy újabb (baby) bambusz kunyhó építéséhez kell.

Hazatérve elém raktak egy csomó zöldséget: sárgarépa, fehér retek, gyömbér, édes burgonya (na ezt nem ismertem fel), póréhagyma, hagyma, fokhagyma, zöldek; készítsek levest! Hangosan kacagtam, hogy én még soha nem készítettem thai levest. Azt mondták nem baj, pucoljam meg a zöldségeket és rakjam bele a vízbe és kész. Na azért fél úton elhagyott a magabiztosságom és segítséget kértem, pár fűszert –valami szószt- beleburított és újra ott hagyott J. Ha nekik mindegy, akkor nekem is –gondoltam- és vidáman főztem tovább. A végeredmény jó lett, kaptam a dícséretet bőven –én azért még pakoltam volna bele ezt-azt J-.

Késő délután már nagyon álmos voltam, de nem akartam aludni, mert megint bezavarom a kis bioritmusom. Inkább fogtam magam és lesétáltam a hegyről, hogy végre lássam a tengert. Útközben fotókat készítettem arra az eshetőségre ha eltévednék J. Énekeltem, fotózgattam helyiekkel mosolyogtunk (végre nem az a fanyar bangkoki arcok). Sajnos a tengert nem értem el, -mivel itt hirtelen sötétedik- visszaindultam, hogy világosban elérjem a kuckóm. Lepihenve, 1 óra múlva a háziak invitáltak, hogy tartsak velük és barátaikkal pizzázni. Igent mondtam, tudva azt, hogy sokat kommunikálni nem fogok J. Ők négyen voltak, egy román csajszi és angol barátja –akik Indiából az Osho Központból jöttek- egy francia csajszi és koreai barátja, ők pedig jógával foglalkoznak. Fantasztikus hangulat volt! S hiába nem beszéltem közös nyelvet, bevontak mégis – figyeltek rám! – a beszélgetésbe. Érdeklődőek voltak és figyelmesek.

Johnny közben egyre rosszabbul lett, lebetegedett. Visszatérve főztem neki hagymateát, barnacukor sziruppal és megosztottam a C-vitamin készletemet. Közben egy csaj „esett” be,  súlyos égési sérülésekkel –motor- a lábán. Johnny-i barátja gyógyítani kezdte. Hatalmas energia szabadult fel a helyiségbe….     

Boldogan és mosollyal a lelkemben térek nyugovóra, jó helyen vagyok!