2012.01.14.
Általam megszokott 9-kor ébredeztem és hét ágra sütött a nap! Amióta megérkeztem borongós, meleg idő volt.
11-kor érkezett értem a reptéri busz. Na itt állj egy kicsit.
Thaiföldön az utazás megszervezéséhez nagyon értenek. Rengeteg utazási iroda ajánlja útjait, olcsó áron. Eltévedni lehetetlen. Késés mindig benne van, felesleges izgulni, hogy nem jönnek, nem indul stb… Ők ráérnek, érj rá Te is.
Az egy órás taxizásom 120 bathba került (x7). A bangkoki reptér a világ legnagyobbiak között van. Modern és szép. Minden logikusan feltüntetve. Hamar megtaláltam az Air Asia beszállóját. Egy automatánál elintéztem a becsekkolásomat¸ csomagomat pedig pillanat alatt feladtam. 17 kg! Elszörnyűlködtem, hogy lehet? Ez nagyon soknak tűnik az elindulásomhoz képest, de rájöttem, hogy mivel átcsoportosítottam minden, így a kézipoggyászomban alig volt valami. Bár az egyik valamitől (napolaj), gyorsan meg is szabadítottak. Hát persze, hogy elfelejtettem nem lehet felvinni a gépre.
![]()
Hamar átrepültünk Surat Thaniba. Ott vettem egy kombinált jegyet (busz+komp) 500 bathért. Ekkor még nem sejtettem¸ hogy milyen hosszú út áll előttem….
Kb. 70 km buszoztunk¸ én boldogan gyönyörködtem a tájban. 3 éve úgy köszöntem el, hogy erre még visszajövök… Rengeteg pálmafa és hatalmas szegénység. Hogy eltudjátok képzelni, mint nálunk a kisebbség által lakott putrik.
Mire odaértünk a kompkitőhöz elkezdett szakadni az eső. (úgy sincs naptejem J)
Helyi lányoktól próbáltam megtudakolni, hogy mennyi az út. Nem egészen 3 órát mondtak, de az agyacskám az túl soknak vélte, s helyeslve elkönyveltem ¾ órának. 1 óra múlva kinéztem, csak a sötétség volt és a hullámzó víztömeg. Ekkor már sejtettem, hogy ebből tényleg 3 óra lesz L. Éjszaka kellett volna utaznom. Megspórolok egy éjszakai szállás + egy napot… na majd legközelebb.
![]()
![]()
Ko Phanganra önkéntes munka miatt jöttem. Johnny-val leleveleztük, hogy ha megérkezem felhívom. Így a kikötés után, szakadó esőben szedtem a lábam a legközelebbi telefonfülkéhez. Megbeszéltük (illetve elmondtam a szerény szókincsemmel, hogy hol is vagyok és várom), hogy egy pub-ban várom. Addig megrendeltem a vacsorám és újongva frissültem fel egy angol wc-ben. (ez nagyon nagy kincs itt errefelé) Vacsorám felénél tartottam, mikor megérkezett Johnny. 30-as éveiben járó angol srác aki 6 éve él itt, egyedül.
Ko Phangan nem számít a felkapott helyek közé, ezért nincs megfelelően kiépítve az úthálózata, nem annyira turistás. Kb. 20’ autókázás után (húúú milyen utakon mentünk, atyavilág J), érkeztünk meg a házához. 5-en voltak a nappaliban, sorra bemutatkozás, teával invitáltak. Az egyik srác nagyon érdeklődő volt és kedves. Szegényke próbált kommunikálni velem, de nem sok sikerrel J. Elköszöntem tőlük, hogy nyugovóra térjek. Johnny mutatta, hogy menjek vele. Még szerencse, hogy úgy jöttem ide, hogy nincsenek elvárásaim¸ elfogadom amit kapok…
Zseblámpa előkap, én a kis nyakba akasztós világítóm (köszi Isti J) és törtetünk felfelé a ház mellett. Úgy véltem biztos valami vendégszobához…
Hehehe ne tudjátok meg mennyire nevettem mikor felkapaszkodtunk a fatetejére eszkabált bambusz szállásomra. Három oldala levédve ponyvával, fekhelyem egy klassz kis matrac két takaró és slussz… ennyi J Ja és volt még egy fényforrás. Erre vágytam? Dzsungelbe aludni? Igen, de hogy így álmomba sem gondoltam!
Hihetetlen nem volt bennem félelem mikor elaludtam, hogy rám mászik egy pók vagy kígyó, vagy akármi. De éjjel nagyon megijedtem, mikor hozzám ér valami! Sötét volt, nem tudtam, hogy mi lehet…hát egy macska szegődött hálótársamnak J Így nem kellett egyedül aludnom. (most is itt fekszik a lábamnál)
Hát reggel mikor felébredtem nem akartam elhinni, hogy ez velem történik! Meseszép… fent a fatetejéről látom a tenger, a szembelévő Nemzeti Park szigeteit és amerre nézek pálmafák és boldogság belélegezni párás esős virág illatot.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: